Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 19 (326. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
3296 származva, akár a saját hitének az erősségében is, és így igyekezett ő a saját erejénél fogva segíteni a legszegényebbeken. Az Erzsébetprogram pedig egy nagyobb volumenben, az állami szerepvállalás közbeiktatásával igyekszik segíteni azokon, akik a leginkább rászorultak. Őket maga a program célcsoportként több kategóriába sor olja, hiszen vannak itt nyugdíjasok, akik általában nehéz körülmények között élnek sajnos Magyarországon, nagycsaládosok, akiknek a sok gyerek felnevelése többletterhet jelent, fogyatékkal élők, akiknek szintén nehezebb megélni a különböző foglalkoztatási vagy szociális segélyezési formákból, szociális intézmények dolgozói, akiknek így próbálunk segíteni valamennyit, az egyébként nyilván még magasabbra emelhető bérek mellett, valamint a belügyi szervek dolgozói, akik alacsony jövedelemmel rendelkeznek, vagy más fiatalok, iskolai csoportok, hiszen rajtuk segít az Erzsébetprogram. (9.30) Ez az egyik legsikeresebb szociális programja ennek a kormányzatnak, és azt hiszem, Európán belül is példaértékű, hiszen központi költségvetési forrás nélkül, egyetlenegy köl tségvetési fillér felhasználása nélkül segített már eddig negyedmillió embernek, 250 ezer embernek abban, hogy valahova el tudjon menni üdülni, nyaralni, feltöltődni, vagy a családnak tudott egy közös nyári élményt adni viszonylag kis forrásból. Hiszen egy nyári tábor egy gyermeknek 123 vagy 5 ezer forintból megoldható volt egy hétig a Balatonparton, ami nyilvánvalóan egy nagyon nagy dotációt jelent, nagyon nagy támogatási intenzitás mellett valósulhat meg, családok számára pedig akár 30 ezer forintból i s egy hét nyaralás a Balatonparton vagy más állami tulajdonú üdülőben megengedhető volt. Nyilván sokan voltak, akik először látták a Balatont, sőt volt, aki először szállt vonatra az Erzsébetprogram keretében, hiszen nem is mozdult ki vagy nem is látta a magyar tengert a korábbiakban, csak az Erzsébetprogram tudott neki segíteni. Az a pénz, amelyet újraosztunk, az Erzsébetutalványok forgalmazásából származó eredmény, tehát a magyar emberek munkájának az eredménye, amit a munkájukkal megkeresnek, és a mu nkáltatójuk Erzsébetutalványként adja nekik. Ennek a munkának az eredménye hasznosul ebben a szociális rendszerben, és más, sokkal nehezebb körülmények között élő emberek számára jelent majd utána üdülési, nyaralási lehetőséget. Az volt a program elindítá sával tehát a célunk, hogy a magyar emberek munkája minden tekintetben itt, Magyarországon hasznosuljon, és az Erzsébetprogramnak, az étkezési jegyeknek a forgalmazási eredménye se Franciaországba vándoroljon ki, mint előtte éveken keresztül, hiszen három francia cég uralta ezt a területet, hanem itt, Magyarországon szociális célra hasznosuljon. Mi ezt éppen ezért egy szociális közszolgálatnak tekintjük, nem pedig egy piaci szegmensnek. Ebben is különbözik a hozzáállásunk ahhoz képest, amit a képviselő ass zony által említett brüsszeli eljárásban az eljárás kezdeményezői mondtak. Ők azt mondják, hogy ez egy ugyanolyan piaci tevékenység, mint bármelyik más szabadpiaci kereskedelem vagy ilyesfajta szabadpiaci utalványellátás, mi pedig úgy gondoljuk, hogy ez eg y forrás, egy szociális programnak a forrása, és az államnak megvan a lehetősége arra, hogy ilyesfajta biztos forrásból finanszírozza ezt a szociális ellátást. Innentől kezdve nem a piac törvényei, hanem a közszolgáltatási logika kell hogy uralja ezt a ter ületet, ezért úgy gondoljuk, hogy Brüsszelnek semmifajta keresnivalója nincs ezen a területen. Nem vonhatja el egy nagyon sikeres és 250 ezer embernek segítő magyar szociális programnak a forrását arra hivatkozva, hogy egy oda nem illő piaci logikát akar r áerőltetni egy szociális közszolgáltatási logika helyett erre a területre. Az Erzsébetprogram évről évre bővülni is tud, ahogy kialakult, hiszen míg tavaly például a pályáztatás esetében mindösszesen 21 darab pályázatot sikerült kiírni a Magyar Nemzeti Üd ülési Alapítványnak, idén ez már 60 közelébe emelkedett. Nagyon sok tematikus táborunk is volt, sportolókkal, például Kovács Kokó Istvánnal, Kovács Ágival, Nagy Tímeával, Borza Terézzel, sokakkal másokkal, de más tematikus táboraink is voltak, művészeti, ö nismereti, népzenei, természetbarát, médiatábor is, sőt a leghátrányosabb helyzetből érkező fiatalok Brüsszelbe is elvihették a saját régióikat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , és ott is bemutathatták Magyarországot. Ezenk ívül még fogyatékossággal élőknek is volt pár tematikus tábor,
