Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 18 (325. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - PÁLFFY ISTVÁN (KDNP):
3284 Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most napirend utáni felszólalás következik. Megadom a szót Pálffy Istvánn ak, a KDNP képviselőjének. Napirend utáni felszólalásának címe: “Kereszténydemokrata elődeink, 75 éve hunyt el Ernszt Sándor”. Öné a szó, képviselő úr. PÁLFFY ISTVÁN (KDNP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ember ebben az órá ban úgy készül, hogy egy hétfői (Halász János Pálffy István felé fordulva: Üdvözlöm, képviselő úr, jó estét kívánok!) - tiszteletem, államtitkár úr - napirend utánit kedden hajnalban mond el, és akkor minden igaz volna, de lassan pontosan az is lesz, hogy ugyanis 75 éve, november 19én lesz a napja annak, hogy 1938ban ezen a napon elhunyt Ernszt Sándor pápai prelátus, országgyűlési képviselő, miniszter. Számunkra, kereszténydemokraták számára az ő munkássága iránytű, akár csak Gisswein Sándoré vagy Baranko vics Istváné. Ernszt Sándor papként, politikusként, szerkesztőként az említett nagy kereszténydemokraták kortársa vagy elődje volt. Szerkesztőként mondom, mert ő alapította a Pressburger Tagblattot, az Országos Néplap szerkesztője volt. 1901ben a Katoliku s Néppárt programjával lett először országgyűlési képviselő, majd a Katolikus Népszövetség vezetője. A vörös és egyébként véres kommün alatt Bécsben tagja volt az ABCnek, az Anti Bolsevista Comitének. Aztán Bethlen István Egységes Pártjának időszakában pe dig ő vezette a Keresztény Nemzeti Egység Pártja frakciót, amely akkor támogatta a kormányt. Többször töltött be miniszteri tisztséget, a Bethlen, majd a Károlyi Gyulakormányban volt miniszter, munkaügyi és vallás- és közoktatásügyi miniszter is. Legszem léletesebben viszont beszédei mutatják meg az általa vallott keresztény politikai értékrendet. Az 1931es válság idején például arról beszélt, hogy “a világon rendkívül nehéz a keresztények helyzete”. Idézem: “Mi a keresztény politikát úgy értelmezzük, hog y a szegény nép érdekében cselekedni kell! Tudjuk, hogy reformokra van szükség, ezért intjük a kormánypártot,” - mondta ezt a kormány támogatójaként - ”hogy siessen és nagyobb tempóban dolgozzon a nép érdekében”. Ma is megállja a helyét minden szava. Hadd idézzek egy másik aktuális beszédből! Azt mondja, hogy “Mi nem vagyunk egy osztály pártja, és nem engedünk semmiféle külföldi befolyásnak sem. Mostanában divat, hogy egyik nemzet a másik belügyeibe akar beavatkozni, még képviselők révén is. Ebből mi nem ké rünk!” Hát, mi, kereszténydemokrata utódok sem kérünk, hogy most ne is nevezzek meg egyetlen külföldi vagy magyar politikust, például Brüsszelben, akik beavatkoznának az ügyekbe más módon. De aktuális a kommunizmus elleni fellépése is, amire a következő id ézet szolgáljon példával. Azt mondja: “Sokan mondják, hogy a bolsevizmus ellen küzdenek idehaza, ez azonban csak köpeny, amely alatt mást csinálnak. Bennünket a bolsevizmus veszedelmére figyelmeztetni nem kell. Legkevésbé azoknak van ehhez joguk, akik magu k közel állnak a bolsevizmushoz.” Gondolom, képviselőtársaim közül többen magukra ismerhetnének, ha egyáltalán itt lennének. Végül, de nem utolsósorban, inkább időrendileg, Ernszt Sándor politikai nagysága abban is megnyilvánult, hogy 1936ban felemelte sz avát “a hitleri gondolat tudatos terjesztése ellen”. Már évekkel korábban - ezek az ő szavai , amikor “A nacionalszocializmus még uralmon sem volt, rámutattam arra a veszedelemre, amelyet program formájában jelent. Mert hogy a nacionalszocialisták harcoln i akarnak a bolsevizmus ellen, ezt senki nem kívánja megakadályozni. Sőt! De hogy ugyanakkor beleviszik a mai civilizációba a fajok és vallások egymás elleni gyűlöletének fertőző anyagát, már nem érti meg senki.”
