Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 18 (325. szám) - Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvény, továbbá az üvegházhatású gázok közösségi kereskedelmi rendszerében és az erőfeszítés-megosztási határozat végrehajtásába... - DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - KEPLI LAJOS (Jobbik):
3253 A szópárbaj folytatódik. Megadom a szót Józsa Istvánnak, az MSZP képviselőjének. DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Én is úgy gondolom, hogy a tények makacs dolgok, és pont a zöldberuházási rendszernek az volt a lényege, hogy egy nemzetközi szinten hitelesített és elfogadott kvótakereskedelmi és felhasználási rendszer, az abból befolyó bevételeknek elismert felhasználási struktúrája jöjjön létre. Úgyhogy én azt hiszem, hogy amit former államtitkár úr ko rábbi szakterülete terén mond, biztos, hogy kellett egy kis idő, hogy beássa magát ebbe a szakterületbe, de ha nagyobb bizalommal van a nemzetközi szervezetek auditálásai iránt, a vevőkkel előkészített értékesítési szerződések iránt, akkor talán nem maradt volna le Magyarország ezekről a tízmilliárdokról. Amit utána mondtam, valóban kevés kifutása látszik most ennek a kvótakereskedelemnek. Ennek volt egy aranykora, amikor valóban komoly árat lehetett érte kapni. Úgy gondolom, hogy talán eljön megint a klíma védelem reneszánsza, de azt azért szeretném megerősíteni a jegyzőkönyv számára és államtitkár úrnak is, hogy a zöldberuházási rendszernek pont az volt a lényege, hogy ne lehessen semmi másra fordítani a kvótabevételeket, tehát szóba se jöhessen olyasmi, am it ön említett, hogy a költségvetés más célú felhasználása, hanem csak a zöldberuházási rendszer keretében, elsősorban a panelfelújítási program céljaira nyújtott fedezetet. Köszönöm szépen. ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Képviselőtársaim! Most visszatérü nk a rendes 15 perces felszólalásokhoz, és megadom a szót Kepli Lajosnak, a Jobbik képviselőjének. KEPLI LAJOS (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr, nem lesz 15 perces. Azt gondolom, hogy lépjünk túl egy kicsit a klímavédelmet egyszerű kereskedelmi ügyletté silányító európai uniós és kormányzati állásponton, és tekintsünk úgy a klímavédelemre, mint a gyermekeink és unokáink jövőjének biztosítékára. Egyben néhány kissé szkeptikus mondatot is engedjenek meg nekem, bár önmagamat nem sorolom egyértelműen a klíma szkeptikusok közé, azért gondolkodó emberként mindnyájunknak megfordul a fejében egyegy gondolat erejéig, hogy valóban úgy vane az, ahogy a klímavédelem elméletét hangoztatók állítják, vagy lehete valami esetleg abban, amit a klímaszkeptikusok tartanak valósnak. Igazából az, hogy az éghajlatváltozás és a széndioxidszintkoncentráció emelkedése milyen okokozati összefüggésben van egymással, tehát a felmelegedés miatt emelkedike a széndioxidkoncentráció, vagy pedig a széndioxidkoncentráció miatt erő södike a felmelegedés, én ennek az eldöntését semmiképpen nem politikusokra bíznám, ezen egyszerűen a tudósok kell hogy elvitatkozzanak. Azonban óva intenék mindenkit attól, hogy bármilyen kritika nélkül elfogadjon egy állítá st. Azt gondolom, hogy a tudománynak kell ezt eldöntenie. Azonban bármi is legyen a valóság, ha az derülne ki esetleg, hogy a tengerekben elnyelt széndioxid szabadul fel a felmelegedés hatására, és ez növeli meg a légkörben a széndioxidkoncentrációt, va gy az derülne ki, hogy az emberi tevékenység által kibocsátott széndioxid okozza a felmelegedést, bármelyik is legyen a valós, nem mentesíti az emberiséget az alól, hogy mindent megtegyen a saját káros tevékenységének a visszafogása, megfékezése érdekében , hogy minél kevesebb káros anyagot bocsásson ki a légkörbe és más környezeti elemekbe. Azt gondolom, hogy a klímavédelmet sokféleképpen lehet értelmezni és kezelni. Balczó Zoltán képviselőtársam már elmondta, hogy a megújuló energiák, illetve az atomenerg ia jelenthetnek egyfajta megoldást a széndioxidkibocsátás csökkentésére. Természetesen az energiahatékonyság kell mindig az egyik legfőbb eszköz legyen, és a jövőben, azt hiszem, hogy erre kell a legnagyobb figyelmet összpontosítani. Ilyen szempontból sz erencsés az az európai uniós rendelkezés, amely előírja, hogy a kvótaértékesítésekből származó bevételek legalább 50 százalékát az energiahatékonysági intézkedésekre kell fordítani. Azt gondolom, hogy nekünk ettől függetlenül is
