Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 18 (325. szám) - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, valamint a szabálysértési eljárásokkal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
3241 pedig nem más, mint az adható kategória és az a kategória, amely egyébként könnyen megváltoztatható. A szociális biztonság és a szociális ellátások tekintetében azt gondolom, hogy a legfontosabb annak a szavat olása, hogy mindaz, ami megszerzett jogként életre hívódik, azok a megszerzett jogok ne vesszenek el, azok biztonsággal adottak legyenek, hiszen az ember életútjában főleg egy olyan stádiumban, amikor már az ellehetetlenülést vagy ha nem is az ellehetetlen ülést, hanem a nehéz helyzetek sokaságát kell megélnie, akkor egy ilyen típusú változtatás óriási gondot és problémát okoz. Nem akarok megint csak elmélyedni, de azért számtalan élethelyzetet ismerünk például az említett megváltozott munkaképességű emberek életéből fakadóan, ahol 100120 ezer forintos nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban részesültek, az önök jóvoltából fakadóan - idézőjelbe teszem a gondolatot - pedig bruttó 5060 ezer forintos, a rosszabb pozíciókban lévők huszonegynéhányezer forintos jutt atásokat kell - idézőjel - hogy élvezzenek. No, azt gondolom, hogy ezek a típusú változtatások azok, amelyek nem helyénvalók és nem jók. Ezek azok, amelyek tekintetében nem kellene vagy nem lenne szabad olyan utat járni, mint amilyet ma is járnak, hogy meg felelő egyeztetések sokaságának lefolytatása nélkül hoznak bármit ide a Házba. Ha a szociális biztonságról beszélünk, a szociális ellátásokról beszélünk, akkor nem kívánom kihagyni, hogy még egyszer úgymond sarokkőként elhelyezem azt, hogy államtitkár úr u gye nem válaszolt rá, mert érezte ő is, hogy nem tud olyan választ adni, ami az ő számára pozitív hozadékot termelne, hogy az elmúlt 3,5 esztendőben e tekintetben, a szociális ellátások vonatkozásában önök nagyon nem büszkélkedhetnek. Nem büszkélkedhetnek, mert mindent, amit csak lehetett, azt onnan elvették, ahova egyébként adni kellett volna, ahova két kézzel segítséget kellett volna nyújtani. Önök azoktól az emberektől elfordultak, azoknak hátat fordítottak, vagy a kinyújtott kezeiket tolták el a szociál is ellátások tekintetében, tudja, még azt a 28 500 forintot is, mint az előbbiekben említettem, 22 800 forintra szűkítették. Ez a 3,5 év időben való előrehaladása mellett egy 15 százalékos összegzett infláció értékével párosítottan, ez az a többlet, ez a 6 ezer forint mínusz, amit önök adtak. Cinikus és orcátlan mindaz, amit e tekintetben csinálnak. Hozzá kell azt is tennem, hogy nem véletlenszerű ennek az eredményessége, ami gyakorlatilag kialakul a tekintetben, hogy aki szegény, az még szegényebbé válik, aki tehetős, az pedig még tehetősebbé. Egyébként az a cinikus rezsicsökkentési program is, amit önök képviselnek és megvalósítanak, az is ezt hozza magával nagyon egyszerűen levezetve ehhez a kérdéskörhöz is illesztetten. Azt kell hogy mondjam, hogy a tény helyzet úgy néz ki, tudja, hogy a családok belső költségszerkezetében a rezsiköltségek a tehetős családok tekintetében jóval magasabb mértéket öltenek, ezért a kedvezmények is jóval nagyobbak, mint a szerény életvitelt élők körében. (20.20) Viszont, mivel a vállalkozások tekintetében pedig az energiaköltségek nem csökkenő trendet és tendenciát, hanem növekvőt mutatnak, ezért példaként az élelmiszerárakban ezek mind visszaköszönnek, és mivel az általános fogyasztási adó 27 százalékos, és a szegények ugyanúgy fogyasztják az alapvető élelmiszert, mint a tehetősebbek, ebből kifolyólag ők így hátrányos helyzetbe kerülnek. Ezt a példát csak azért mondtam el, mert azt akartam érzékeltetni, hogy az önök filozófiája az ilyen típusú kérdésekhez való hozzányúlás tekint etében mindmind úgy fogalmazódik meg, hogy ahonnan apró filléreket százezrével, milliójával el lehet venni, önök azt elveszik, ahol viszont kevesek számára sok százezer forintokat lehet biztosítani, azt pedig megadják a saját és a klientúrájuk számára. És hogy a mostani törvénytervezet lényegéhez érjünk, a hajléktalanság, a bevándorlás kérdésköre tekintetében: az előbbiekben már említettem, számomra az nem megoldás, hogy a hajléktalanokat - példaként Magyarország fővárosában, Budapesten - az egyik kerületb ől a másik kerületbe próbálják átirányítani, számomra az a megoldás, ha a hajléktalanok számára valós szálláslehetőségek biztosításán keresztül adják meg a mindennapi élet biztonságát.
