Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 5 (321. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP):
2685 Folytassuk talán a valótlanságo kkal, amelyektől igenis hemzseg az ön felszólalása, a tegnapi is és a mai is. A tegnapi felszólalásában is a beiratkozást botrányosnak minősítette. (Osztolykán Ágnes: Az volt, így van!) Hát legalább ötször elmondtam itt a parlamentben, hogy a megelőző évek ben a beiratkozások elhúzódtak, sokszor egészen augusztusig, csak éppenséggel nem törődött vele senki, mert az önkormányzati iskolarendszerben a szülők valahogy megtalálták azt az iskolát, ami nekik tetszett, senki nem összesítette ezeket az adatokat, az o rszágos sajtó nem foglalkozott vele. Megismétlem: augusztusig. Ebben az évben április 8án és 9én, amikor az elsősök beiratkoztak, beiratkozott - ha jól emlékszem a számra, kerekítve mondom - 84 ezer kisgyerek, és 1900nak nem sikerült, mert olyan iskoláb a akartak beiratkozni, ami népszerű volt, felkapott volt és nem volt nekik hely. Na, önök mindjárt elkezdtek itt botrányról vizionálni - ez igenis vízió volt , mi pedig elmondtuk, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ garantálja, hogy április 30á ig minden elsős gyereknek meglesz a helye. Meg is lett a helye. Április 30a után ez nem volt téma, de sem ön, sem az önhöz hasonlók nem mondták azt, hogy pardon, tévedtünk. Nos, kérem szépen, itt van éppen a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ és az ál lami fenntartásba vételnek az egyik szemmel látható eredménye és erénye, hogy sikerült mindenkit megnyugtatni, a Klebelsberg megoldotta a tankerületeken keresztül, vagy éppen a tankerületeken belül vagy között a gyerekek beiratkozását. Azt, amit ön a napir end előtti felszólalásának az első harmadában felvázolt, sose vitattuk. Mi is tudjuk, hogy a magyar oktatás óriási különbségeket mutat, és azokat a társadalmi, szociális, kulturális különbségeket, amelyeket a magyar társadalom produkált éppen a megelőző ci klus áldatlan tevékenységének eredményeképpen (Babák Mihály: Hallotta?) , ezt az iskolarendszer nem tudta idáig pótolni. Hogy tudná pótolni, hogyha az iskolákat továbbra is a nagyon különböző lehetőségekkel rendelkező önkormányzatok felügyelete, fenntartása és irányítása alá helyezi? Sehogy. Csak úgy lehet, ha az állam központilag felelősséget vállal azért, hogy minden magyar kisgyerek, szülessen akár nyugaton, keleten, északon vagy délen, ugyanazt a műveltséget, jó színvonalú iskolákban megszerzi. Az idő má r kevés, ezért csak néhányat említek azon intézkedések közül, amelyek kifejezetten ezeknek a nagy különbségeknek a kiegyenlítését szolgálják. A hároméves kortól kötelező óvoda. Az ön szakterületétől nem áll távol az a szakmai tudás, hogy 36 éves korban fe jlődnek a gyerekek a leggyorsabban. Ezért vezettük be a hároméves kortól kötelező óvodát, hogy minden gyerek az intézményes nevelés keretén belül fejleszthesse a szókincsét, a memóriáját, a szövegmegértési képességét, hangfelismerési képességét, és folytat hatnám azt a sort, amit csak eben az életkorban lehet hatékonyan fejleszteni. A központilag előírt tananyag, ennek ellenőrzése, amely a műveltség átadását garantálja, az egységes pedagógusbérek, amelyek nem teszik kiszolgáltatottá a különböző önkormányzato k lehetőségeinek a pedagógusokat - amelyeket a mai napon megkaptak, jelentem még egyszer , az a tanfelügyelet, az a minősítési rendszer, amely mind a közoktatás minőségét biztosítja, ezek már nem víziók (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az idők eret leteltét.) , ezek tények. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! A KDNP képviselőcsoportjából Aradszki András képviselő ú r jelentkezett napirend előtti felszólalásra: “Szorule a hurok a bankok nyaka körül, avagy az európai gyakorlat alapján tisztességeseke a hazai bankok díjszabásai?” címmel. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr! DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP) :
