Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 4 (320. szám) - Egyes törvényeknek a közgyűjteményekben őrzött, vitatott tulajdonú kulturális javak visszaadásával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik):
2669 gyomorforgató, ez Apró Antal kastélya a Szemlőhegy utcában, ami valójában egy kastély, jelenleg Gyurcsány Ferenc és családja lakik benne. Apró Antal azonban úgy került oda annak idején, hogy az 1950es években megtetszett neki az az épület, és akik ott bent voltak, azoknak azt mondták, hogy tessék menni a Hortobágyra, fél órája volt a családnak, hogy összekészüljön, elmehettek oda, ők meg beköltöztek úgy, ahogy voltak, tokka lvonóval, ugyanazon bútorok közé, valószínűleg még az ott lévő ruhák közé is. Na most, ez a család nem érdemelné meg, hogy visszakapja azt az épületet, és nem érdemelné meg Gyurcsány Ferenc, hogy ugyanúgy fél órát kapjon, hogy elhagyja az épületet? Miért nem lehet? Ha már következetesek akarunk lenni, akkor tegyük rendbe ezeket a dolgokat is! Ne csak Tisza Istvánné kastélykérdését, ami szerintem szintén megérdemelné végre egyszer, hogy a magyar történelem gróf Tisza István alakját rehabilitálva a családjáv al is méltányosan bánjon el, hanem például az ilyen igazságtalanságokat egyszer s mindenkorra rendezze. (23.50) Egyébként most a Gyurcsány Ferenc által lakott villát említettem, de tele van a budai oldal ilyen épületekkel, lakásokkal, nyugodtan el lehet ke zdeni. Ezért kérdés az időkorlát. Tehát lehet a második világháborúnál meghúzni egy vonalat, és azt mondhatjuk, hogy akkortájt ilyen módon az állam birtokába került vagyontárgyakról beszélgethetünk, de ez jóval tovább is elhúzódott egyrészt, illetve, igen, el lehet menni sajnos az időben visszafelé is. És megszerzett egy család - az ön példája szerint - 250 évvel ezelőtt valami vagyontárgyat, de időközben jött az első világháború, és a nyilvántartások, hogy hogyan került az az állam tulajdonába - lehet, hog y teljesen jogszerű módon , azok az elcsatolt területrészeken maradtak, nem tudja az állam bizonyítani, hogy az ő tulajdonába az jogszerű módon került. Akkor most előkerül valahonnan egy örökös, örököse vagy sem, nem tudjuk, mert nincs az a közjegyző ma Magyarországon, aki az összes leszármazottat úgy tudná számba venni - ugye, ezek a családok sajnos nagyrészt szétszakadtak szerte a világba , ahogy az a magyar öröklési jognak megfelelően gondosan előkészített, mert ez gyakorlatilag reménytelen, illetve m egint csak azt kell mondjam, a szerencselovagoknak lesz majd itt paradicsoma, tehát nem tudja a magyar állam bizonyítani, hogy neki hogyan került ez a tulajdonába, mert az idő elmosta, mert a világháborúk ezt lehetetlenné teszik, de mondjuk, az a román áll am, amely ma a történelemtanításában Mátyás királyról mint a nagy román királyról beszél, egyszer csak megjelenik, és bejelenti a tulajdoni igényt. Vagy egy ottani bármilyen magánszemély vagy egy ottani szervezet, mert nemcsak a magánszemélyekről beszél a törvényjavaslat, hanem szervezetekről is. Tehát én azt gondolom, értve az önök nemes szándékát, fogadják el tőlünk ezeket a kritikákat, maguk az előterjesztők is tudnak jobbító módosításokat kieszközölni még ebben a törvényjavaslatban. És még egyet szeretn ék, amit az előző hozzászólásom végén említettem, de nem tudtam befejezni. Annak idején a mi családunk is azokat a földeket, amelyeket vérverejtékes munkával műveltek meg az őseim, és amihez jogszerűen jutottak, az állam egy tollvonással elvette. Pontosab ban, nem is volt vita, hogy kié, nem az övék, és kész. Az ott álló földet egy orosz tank szó szerint bemasszírozta a földbe, előrement, visszament, előrement, visszament, ameddig az épületnek már nyoma nem volt. Ezt mi nem kaphattuk vissza, kárpótlási jegy ekkel tárcsázhattunk, aztán Cegléd határában ittott kaptunk földecskéket, diribdarabokat ittott. Ha a kárpótlás a földek tekintetében, ami a legfontosabb vagyontárgyunk, hiszen az adja ki Magyarország összességét, ilyen méltatlan módon történt meg, akkor talán érdemes lenne az időben idáig is visszamenni. És amikor a kárpótlási jegyekkel kisemmizték a magyarokat, mert ez történt, utána pesti brókercégek vásárolták fel töredék árán szégyenletes módon ezeket a kárpótlási jegyeket, és most az ingatlanspekulá ciókban látjuk vissza, akkor talán, ha rendbe akarjuk tenni egyszer s mindenkorra a rendszerváltás mulasztásait, akkor kezdjük itt a földnél, és majd a végén talán eljutunk a műkincsekig is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)
