Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 4 (320. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - MURÁNYI LEVENTE (Jobbik):
2524 Budapest különböző pontjain és országszerte fellángoltak a harcok. A szovjet offenzíva a védelem erejét az első két napon megtörte, és az ellenállás érdemi része november 8ára lezárult, bár kisebb összecsapásokra még a hónap végén is sor került. Tisztelt Ház! Nagyon sokan tettek tanúbizonyságot ezekben a napokban megingathatatlan hazaszeretetükről, bátorságukról, elkötelezettségükről. Emlékezzünk meg a harcolókon túl azokról is, akik életük kockáztatása árán is segítetté k a küzdőket. Említsük meg a kórházak egészségügyi személyzetét és az önkéntes beteghordozókat, akik nem csak az összeroskadt házak között mentették a sebesülteket, de szükség esetén rejtegették is a szabadságharcosokat. Külön említésre méltó Bibó István á llamminiszter magatartása, aki a támadás idején e Ház falai között a Nagy Imrekormány egyetlen itt tartózkodó tagjaként fogalmazott kiáltványt Magyarország népéhez és memorandumot a világ közvéleményéhez. Tisztelt Ház! A szabadságharc alatt meghalt több mint 2,5 ezer, megsebesült 20 ezer honfitársunk. Budapest 11 esztendővel a háború után ismét romokban hevert. A kádári megtorlás különösen nagy erővel sújtotta a fegyveres ellenállásban résztvevőket, elsősorban a munkás- és parasztfiatalokat. 1956 forradalmárai és szabadságharcosai nem menthették meg fegyverrel a haza szabadságát, de megmutatták, hogyan kell harcolni érte bátran és elkötelezetten, abban a hitben, hogy egyszer majd értelmet nyer az adott pillanatban hiábavalónak látszó életáldoz at is. Tisztelettel kérem az Országgyűlés tagjait, hogy egyperces néma felállással adózzunk emléküknek. (A teremben lévők néma felállással adóznak az elhunytak emlékének.) Köszönöm. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Kö vér László) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Murányi Levente képviselő úr, a Jobbik részéről: “November 4ei megemlékezés” tárgyában. Parancsoljon, képviselő úr! MURÁNYI LEVENTE (Jobbik) : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Ma 56 éve másodszor is rátámadt a szovjet Vörös Hadsereg hazánkra, hogy elvegye szabadságunkat. A forradalmárok, amíg tudtak, a világ talán legnagyobb hadseregével szemben álltak és szembeszálltak. Pongrátz Gergely mondta, aki talán a legautentikusabb személy ebben a kérdésben, hogy a forradalmárok az október 23ától tartó, november 4én szabadságharcba torkolló forradalmat diadalmasan megvívták és megnyerték. Tehette ezt azért, mert 28án a Vörös Hadsereg véres fej jel elmenekült Budapest és a nagyobb városok utcáiról, mert nemhogy a Gerő Ernők által elvárt rendet megteremtette volna, hanem saját magát nem tudta megvédeni a forradalmárok támadásától. Sajnos a szabadságharcunk a végén - mint tudjuk - elbukott, azonban , azt mondhatom önöknek, hogy a magyar forradalmárok a szabadság lándzsájával a vörös Colossus Achillessarkát megtalálva, azon sebet ejtettek. Sebet, igaz, hogy nem nagyot, de soha be nem gyógyulót. A Szovjetunió ezt követően már soha többet nem lehetett az, ami azt megelőzően volt, nem hazudhatott ódákat a világ felé arról, hogy mit tesznek ők a világ szabadságáért, a munkásokért, a diákokért, a parasztokért, hiszen a világban körülbelül 27 órányi híradóanyag keringett, és mindenki láthatta, hogy mik tört éntek Budapesten és a magyarországi nagyvárosokban. A két legerősebb európai kommunista párt, a francia és az olasz igen komoly vérveszteségeket szenvedett, a tagok tömegei léptek ki, nagyobbnál nagyobb nevek hagyták el - megtévesztésükre rájőve - a kommun ista párt sorait. Engedjék meg nekem azt, hogy ebből azt a következtetést vonjam le, hogy mi, magyarok voltunk azok, akik a Szovjetuniót az úgynevezett '56os útra tettük, ami aztán a '90es bukásához vezetett.