Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 29 (318. szám) - Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről, valamint a Költségvetési Tanács véleménye Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TÓTH CSABA (MSZP):
2368 igazolást. Az egyik részről az áll a szakvéleményben, hogy a beteg foglalkoztatható, a másik oldalon pedig nincs olyan szakorvos, aki kiállítaná a beteg számára a munkaalkalmassági igazolást. Vajon miért? Az is felháborító, hogy a felülvizsgálatokra kötelezett rokkantaknak még azzal is meg kell küzdeniük, hogy melyikük fellebbez a szigorú döntés ellen, ha annak a másodfokú vizsgálatára akár több száz kilométert kell utaznia. Hogyan oldja meg valaki több száz kilométerről, hogy reggel 8ra például a f ővárosba jusson? Az utazás költségeit, ha meg is térítik, csak utólag. A rokkantak szerint az új, komplex minősítő rendszer legfőbb rendeltetése, hogy mihamarabb teljesülhessen a költségvetés megtakarítási előirányzata. Ezzel együtt nem haladnak úgy, ahogy tervezték, hiszen azt mondták, hogy a felülvizsgálatokat 2013 végéig befejezik. Soltész Miklós szociális ügyekért felelős államtitkár tavaly szó szerint ezt mondta egy korábbi interpellációmra adott válaszában: “Az összes érintett felülvizsgálata legkésőb b 2013. december 31ig megtörténik.” Ehhez képest a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal főigazgatója tavasszal a következőket mondta: “A 2013as végdátum a felülvizsgálatok vonatkozásában csak egy téves médiainformáció volt, a kormány eredeti terve i szerint is 2014 végéig kell a felülvizsgálatoknak megtörténniük, és ez ütemezetten halad.” Ez a parlament szociális bizottságának ülésén hangzott el. Tehát valaki nem mond igazat. A hírek szerint nincs elegendő felülvizsgáló orvos a 190 ezer érintett kom plex felülvizsgálatához, emiatt csúsznak. Így félmilliárd forinttal növelték a felülvizsgálati rendszer működtetésére szánt forrásokat, mindez azért, hogy még nagyobb ütemben csökkentsék a rokkantnyugdíjkiadásokat. Komoly probléma az is, hogy akik jelentk eztek a felülvizsgálatra, azoknak egyre tovább kell várniuk arra, hogy megtudják, mi lesz velük a felülvizsgálat után, hogy megtudják, lesze ellátásuk, az milyen összegű lesz, vagy hogy az utcára kerülneke. A rokkantsági nyugdíjak megszüntetése amellett, hogy emberi sorsokat és egzisztenciákat tett tönkre, a jövőre vonatkozóan is rengeteg problémát jelent. Korábban lehetőség volt arra, hogy a korhatár betöltése előtt a rokkantsági nyugdíjban eltöltött éveket figyelembe vegyék a nyugdíjjogosultság megállap ításánál. Az új rendszerben, mivel nincs járulékfizetés, arra pedig sok esélyük nincsen, hogy a megengedett mértékig dolgozzanak, így ezek az emberek nagy eséllyel sosem lesznek öregségi nyugdíjasok, hiszen nem sok esélyük van arra, hogy szolgálati időt sz erezzenek. Összességében tehát azt látjuk, hogy a kormány minden utat elzár a megváltozott munkaképességűek előtt, se munka, se támogatás. Őket bizony az út szélén hagyták. Ma a rokkantak a kormánytól csak reménytelenséget kapnak, és sajnos ez többek életé be is került már. Ráadásul az sem igaz, hogy azt szeretnék, hogy ezek az emberek vissza tudjanak térni a munka világába, mert a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatása soron is majd’ 700 millió forintos csökkenés látható. A megváltozott munkaképességűek keresetkiegészítésére is több mint 100 millió forinttal kevesebb jut. Ennyit arról, hogy a rokkantakat visszavezetik a munka világába. Még a szociális intézményi foglalkoztatás előirányzata is 2500 millió forinttal csökkent, m iközben stadionokra ennek több mint tízszeresét költik. A kormány folyton azt hangsúlyozta, hogy több százezer embert kívánnak visszahelyezni a munkaerőpiacra. Nem tudni persze, hogy miként lesz egyik napról a másikra ennyi munkaképes ember. Már akkor sejt eni lehetett, hogy mindezt csak a szabályozás kellő szigorításával és átalakításával lehet elérni. Mindezt úgy, hogy közben azok számára, akiket kitettek a rendszerből, semmilyen kiutat nem biztosítottak. Hiába beszélnek rehabilitációs kártyáról, uniós fog lalkoztatási programokról, ezekből az érintettek mit sem érzékelnek. Ezt mutatja az is, hogy 2012ben 63 milliárd forint volt az az adóbevétel, amit azok a cégek fizettek be, amelyek ahelyett, hogy a törvény szerint előírt módon megváltozott munkaképességű eket alkalmaztak volna, inkább befizették a rehabilitációs hozzájárulást, ami minden egyes fő után majdnem 1 millió forint. Nem tudjuk, mi lett ennek a 63 milliárd forintnak a sorsa, nem tudjuk, hogy a kormány visszaforgattae mindezt a megváltozott munkak épességűek támogatására. De még maga a kormány, a különböző minisztériumok és szerveik is inkább befizetik az adót, mintsem hogy megváltozott
