Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 29 (318. szám) - Határozathozatal a pénzügyi rezsicsökkentéssel összefüggésben a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2356 És nem 200 milliárdból, hanem 70 milliárdból is megvalósítható lenne az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése abban az esetben, ha a feltétlenül szükséges termékk örre terjesztjük csak ki, és nem esünk indokolatlan túlzásokba. A fedezet is megvan, tavaly 90 milliárdot költöttek gépjármű, irodabútor, infokommunikációs eszközök beszerzésére; ha 90 milliárd van korrupciógyanús ügyletekre, akkor 70 milliárd is legyen al apvető élelmiszerek áfájának csökkentésére, mert úgy tűnik, hogy így egyetlen ígéretüket tartották be: valóban senkit nem hagynak az út szélén - belerugdossák az embereket az árokba. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönö m szépen. Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor adózásról beszélünk, legalábbis én magam a magam mesterségében, a közgazdaságtanban, gyakran úgy kezdem, arra emlékeztetem m agamat és a hallgatóságot, hogy egy adóforint be nem szedése az egy adóforint adományozása annak, akitől nem gyűjtjük be. Ebből az egyszerűsített gondolatból következik, illetve társul vele az, hogy az adóbevétel, az adó beszedése történik azért, mert arra a közösség rábólint, mert olyan célokra fordítódik majd az a beszedett adó, amire a társadalomnak igénye van. Hogy ez aztán hogyan történik, erről annyiféle elmélet és annyiféle tapasztalat van, jó mégis egykét általános gondolatot fölidézni azért, hogy kevésbé legyünk nyugtalanok a tekintetben, hogy jól csináljuke vagy pedig nem. Különösen pedig az állampolgárok, az adófizetők szerte az országban hogyan érezzék, érzik magukat: jól csinálják ezek a törvényhozók, akik ebben döntenek? Ilyen gondolatok fűzé séhez egyik hasznos gondolat az, hogy az adózás az egyfajta újraelosztás. Újraelosztása a jövedelemnek, a vagyonnak. Azt, ahogy az emberek szervezik az életüket. (15.30) Az újraelosztásfogalom honnan is ered? Onnan, ha arra gondolunk, hogy az emberi tevék enységek szándéka, célja termelés és fogyasztás. A termelésfogyasztás folyamatában emberek megtermelnek dolgokat, ezért jutalmul bért, jövedelmet kapnak. Ha a munkához való hozzájárulás jutalma, a bér annyi, mint amennyi a megtermelt érték, akkor mondhatj uk, hogy az egyfajta piaci egyensúly, és mindenki annyit kap, amennyit megérdemel. Azonban a gyakorlatban sokszor úgy van, hogy valamiféle eltérés van ettől a, mondhatnánk, hogy ideális egyensúlytól, elosztja valahogyan a társadalom a jövedelmét. Ehhez az elosztáshoz kinek van legtöbb hatalma? Hát az Országgyűlésnek. Ez az az intézmény, amelyikre ez a szerep ráruházódik különböző szinten: az Országgyűlés maga és persze az önkormányzati és egyéb testületek is számba jönnek itt. Az adózás, annak a kincstári v agy közületi jövedelemnek a begyűjtése aztán történhet különböző szempontok vagy különböző folyamatok alkalmazásával. Az egyik lehet - kívánatos volna - a méltányosság, úgy, hogy valamiféleképpen annyira adóztatnak meg a polgárok és mindenki, hogy az méltá nyos, igazságos; különböző más szavakat használhatunk. A másik pedig, amit igen gyakran hallunk, az adózóképesség, ki mennyit képes adózni, és itt kerülnek elő azok a szempontok, hogy progresszív vagy arányos, vagy különböző más fogalmak, hogy a gazdag fiz essen többet, nemcsak többet, hanem arányosan is többet. Az alacsony jövedelmű, ha fizeti 20 százalékát a jövedelmének, a nagy jövedelmű vagy vagyonú pedig fizessen 40, 80 vagy hány százalékot. Különböző tapasztalatok vannak, és ezek különböző elméletekben szűrődnek le. Ami miatt érdemes nekünk ezzel behatóan foglalkozni, tisztelt Országgyűlés, és végiggondolni, mert a társadalom hatásfoka és jóérzése nagyrészt attól függ, hogy hogyan érzik az emberek, hogy mennyi adót fizetnek, és mennyi járandóságuk, menn yi hasznuk vagy jóérzésük származik ebből. Az adóteherről, amit az előbb említettem, a méltányosság vagy valami más szempont - de aztán az mire fordítódik? Persze hogy mi adózásról beszélünk, a témánk az, és nem pedig a költés, az elköltés
