Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 29 (318. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz):
2268 egyezmény - amelynek szintén Románia is tagja - azt írja elő az országoknak, hogy tartózkodjanak minden olyan közigazgatási átszabástól, ami a terül eteken az arányokat megváltoztatná a nemzetiségek tekintetében. Szintén így fogalmaz az emberi jogok európai egyezményének nemcsak a bevezető része, amelyet a képviselő úr említett, hanem egy jegyzőkönyve is, amely a kisebbségek számára helyi autonóm közig azgatást és különleges státust javasol a részes államoknak. Szintén az Európa Tanács parlamenti közgyűlése úgy fogalmaz egy 2003as dokumentumában, hogy az autonóm régió kialakítása a konfliktusok megoldásának ösztönző forrása, és ott, ahol számottevőek ez ek a nemzetiségek, ahol régóta élnek - ezt a kettő fordulatot írja , ott a központi kormányzatnak ezt megértéssel és támogatással kell fogadnia. Ugyanígy az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikk (3) bekezdése, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 167. cikk (1) bekezdése és a románmagyar alapszerződés is úgy fogalmaz, hogy ezeket az irányokat, ezeket az autonómiatörekvéseket a két országnak megértéssel kell fogadnia. A magyar kormány mindig is támogatni fogja a közösségi autonómiát Erdélyben. Kösz önöm szépen. (Taps. - Dr. GaudiNagy Tamás: Védhatalomként!) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Varga István képviselő úr, Fideszképviselőcsoport: “In memoriam Für La jos” címmel. Öné a szó, képviselő úr. DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! “Nincs már egyetlen ép része sem a versaillesi békerendszernek, egyetlen pontot kivéve: ez Magyarország. A Versaillesban me ghúzott határokat mindenütt másutt már elfújta a szél, mint valami ócska szemetet, csak megcsonkított országunkra nézve maradt minden a régiben, csak itt nem változott, csak itt nem mozdult semmi. Azok a határok zárnak körbe bennünket, amelyeket nyolcvan é vvel ezelőtt a híreshírhedt nagyhatalmi karok meghúztak, akik otromba ollóikkal körbevágták és megcsonkították Magyarországot.” “A valószínűség számtani fogalom, hiányzik belőle a számokkal megfoghatatlan: a heroizmus. Az észérvek aránya a magyarság ellen szól. A történelem népekben él, és népekben gondolkozik, népével az egyén földi halhatatlanságának is vége; semmiféle nemzetközi megváltás sem mentheti meg a rajtunk átszálló életet a jövőnek, ha a népnek, melyben atomok voltunk, magva szakadt. Reménytele n a harcunk? A nagyság, mint maga az élet is, reménytelen, s a reménytelenségben, a falhoz állított népek harcában van valami kétszerkettő fölötti remény. A történelem a tragikus életérzés csodája. Marathónnál a reménytelenség győzött.” Kedves Ké pviselőtársaim! Für Lajost, a Magyar Demokrata Fórum alapítóját, Magyarország honvédelmi miniszterét idéztem, és folytattam Németh Lászlóval. Azért folytattam Németh Lászlóval, mert a nagyon szegény sorban született Vas megyei parasztfiú Csurgón kezdte tan ulmányait a Csokonai Gimnáziumban, és 1948ban híres vendégek látogatták meg az ősi almamátert: a két vendég Németh László és Illyés Gyula volt. Az akkor 18 éves Für Lajos a színjátszó körben a Tű fokán című Illyésdarabot adta elő, ő volt ennek a főszerep lője, és Illyés úgy meghatódott, hogy elsírta magát. Bizonyára nem véletlen, hogy ez indította el életútján a XX. század egyik legnagyobb szónokát, Für Lajost, és nagyon röviden megfogalmazható az ő krédója: a magyarság megmaradásának szent ügye. Ahogyan o ly sokszor nekünk elmondta, ez az alapvető, ezért emeltük fel a zászlót, ezért kezdtünk politizálni 1988ban mindannyian, akik még néhányan itt a patkóban ülünk. Igen, a haza függetlensége, az oroszok távozása és a magyarság megmaradásának szent ügye, ez k ötött össze bennünket, és ez volt a krédója Für Lajosnak egész élete végéig.
