Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 28 (317. szám) - A pénzügyi rezsicsökkentéssel összefüggésben a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2234 polgár annak adott hangot, hogy be ment a gyógyszertárba, fizetett több ezer forintot a gyógyszeréért, aztán megjelent mögötte egy népes család, a népes család hangosan, nem kivárva a sorát odajutott a kasszához, a számára kiutalt gyógyszert pedig térítés nélkül, nulla forintért, látszólag ingyenesen elvitte, hazavitte. Akkor tisztáztuk ezen a fórumon, hogy ingyengyógyszer sincs, hiszen a társadalom többi tagja egy másik kasszából bizony megfizeti ennek az árát. Jelen esetben pedig azt mondhatjuk el, hogy én abszolút támogatom az ingyenes ké szpénzfelvétel lehetőségét, az igen szavazat is szerintem szavatolható egy ilyen esetben. Ugyanakkor semmiféle olyan eszköz nem látszik, amely megnyugtatna bennünket a tekintetben, hogy ennek a könnyítésnek az ára, idézőjeles ára, amit a bankok állítólagos kárként elszenvednek, nem lesz beépítve a csomagdíjba, nem lesz beépítve a kártyadíjba, nem lesz beépítve semmiféle éves költségbe, hiszen egypár ezreléknyi minimális kis változtatás révén milliárdok verhetők le a magyar lakosságon. Sajnálatos módon törté nt itt azért jó pár olyan kormányzás, amely alatt semmiféle fogyasztóvédelmi ellenerőt nem támasztottak ezen banki önkénnyel szemben, és bizony a pénzügyi felügyeleti rendszer tevékenysége is enyhén szólva hagyott maga után kívánnivalót. Tehát abszolút tám ogatandó lenne ez a dolog, és így is az, de még könnyebben lehetne támogatni, ha mellé lenne rendelve egy olyan monitoringrendszer, amely folyamatosan szemlézi, hogy milyen áthárítások, milyen indoklással történnek meg, és ezek szinkronban állnake piaci f olyamatokkal. Amíg ez nincs meg, addig ugyanakkor nagyon nehéz elhinni, hogy a bankok nem fognak egy újabb sarcot kivetni a lakosságra. A banki ágazati különadó esetében ezt megtették, több mint 180 milliárdos összeghatárral. A tranzakciós illeték bevételi várakozásai esetén az előterjesztő is elismeri és a bankok közleményben is elismerik, hogy legalább annyit hárítottak át a lakosságra, mint amennyi a tranzakciós illeték összege volt. De volt olyan bank, amely többet, volt olyan bank, amely utólag terhelt e meg négyhavi illetékösszeggel a magyar kis- és közepes méretű vállalkozót, aki lehetetlen helyzetbe került emiatt. A vicc az az egészben, inkább tragikomikum, hogy az előterjesztő, akinek a célja az, hogy ezt a pénzügyi szisztémát terhelje, egy szó nélkü l elfogadja, hogy a lakosság fizeti végső soron ezt a terhet. Azt is láthatjuk, hogy tranzakciós illeték kapcsán még az állam is fizet az államnak, hiszen amikor államkötvényvásárlásra kerül sor, akkor bizony az ez utáni illeték bekerül a megfelelő állami kasszába, de azért ezzel ne növeljük már az állítólag a bankokra kivetett teherből fokozódó és bejövő várakozásokat, hiszen látszik, hogy ebből nem keletkezik bevétel. Az igazi agyrém mégis az, hogy majd az ügyfélnek kell írásban folyamodnia, különböző ko mmunikációs csatornákon megtalálni a bankját, hogy mégis ezzel a természetszerű lehetőséggel élhessen. Azt kell mondanunk, hogy a kidolgozás is kissé pongyolának tűnik a tekintetben, bár ennek ellenkezőjéről most még meggyőzhetők vagyunk ebben a szakaszban , hogy itt bizony ügyfelenként kellene legalább a két ingyenes felvételt biztosítani. Itt megjelölve az van, hogy az ügyfélnek meg kell neveznie azt a bankszámlát, ami hozzátartozik. Adódik a kérdés, hogy mi történik - a házastársak között gyakori egyébkén t , ha közös bankszámláról beszélünk, akkor hogyan módosul ez a képlet, tehát ügyfelenként vagy bankszámlánként értendő a kedvezmény lehetősége. Nyilván módosító tisztázással ez még ebben a szakaszban kiküszöbölhető, de láthatjuk, hogy még az előterjesztő berkein belül is vita folyt arról, hogy két ingyenes készpénzfelvételi lehetőséget ígérjen meg, vagy pedig egy úgynevezett alapszámlakonstrukciót. Mi azt mondjuk, hogy ez az alapszámlakonstrukció talán szerencsésebb lett volna. Egyébként nem vagyunk elk ésve vele. A Jobbik több mint két éve nyújtotta be az úgynevezett szociális bankszámláról szóló javaslatát, amelynek magyarázata és alapja is nagyon egyszerű. Célja az lenne, hogy az átlagkereseti szint alatt lényegében ingyenes bankolási lehetőség legyen biztosítva Magyarországon mindenféle indokolatlan sarc nélkül. A bankok pedig éljenek abból, hogy a betétesek pénzét forgathatják, valamint a prémiumügyfelekből, és nyilvánvaló, hogy azon vállalkozói szektorból, ahova azért nem sorolom a magyar kis- és köz epes méretű vállalkozókat.
