Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 28 (317. szám) - Hidvéghi Balázs (Fidesz) - a külügyminiszterhez - “Milyen lépéseket tervez a Külügyminisztérium a székelyföldi autonómiatörekvések erősítése érdekében?” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HIDVÉGHI BALÁZS (Fidesz):
2185 au tonómiát a magyar királytól. Európában ez volt az egyik első olyan terület, ahol anyanyelvhasználatot biztosítottak a kisebbségben élő népeknek 1868ban. Az első világháborút követően a román nemzetgyűlés minden nemzetiségnek saját önkormányzatot, szabad a nyanyelvhasználatot és arányos parlamenti képviseletet ígért, ám ezek teljes mértékig mind a mai napig nem teljesültek, annak ellenére nem, hogy Románia demokratikusan működő jogállam. Több olyan példa is van NyugatEurópában és a világban, amely a terület i autonómia, illetve a kulturális autonómia tekintetében példaként szolgálhat Románia számára, az ottani magyarság számára is: DélTirol, a finnországi Ĺlandszigetek, vagy akár említhetjük a vajdasági autonóm területet is, amely azért is érdekes, mert nem csak magyar autonómiáról beszélhetünk ott, hanem egy területen belül az ottani többségi szerbség is ennek haszonélvezője. Véleményem szerint fontos az, hogy Székelyföldön is az ott élő románság megértse, hogy a székely autonómia az ő érdekük is. Magyarorsz ág Alaptörvénye világosan fogalmaz. Azt mondja, hogy Magyarország a kisebbségekkel kapcsolatban határainkon túl, azt mondja: “felelősséget viselünk sorsukért, elősegítjük közösségeik fennmaradását, fejlődését, támogatjuk magyarságuk megőrzésére irányuló tö rekvéseiket”. Mindezekre tekintettel kérdezem a tisztelt államtitkár urat, hogy milyen lépéseket tervez a Külügyminisztérium a székelyföldi autonómiatörekvések támogatása érdekében. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönö m szépen, képviselő úr. Németh Zsolt államtitkár urat illeti a szó. NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Sokáig fogjuk még értelmezni azt, hogy mi történt a hét végén. Én úgy vélem, hogy alap vetően létezik egy mélyebb elvi válasz, és létezik egy, ha úgy tetszik, politikai válasz erre a kérdésre. Az elvi válasz számomra úgy hangzik, hogy a részt vevő nagyon nagy számú ember világossá tette azt, hogy a Székelyföld létezik. Az elmúlt hónapokban a zt tapasztalhattuk, hogy folyamatosan kulturális értelemben, történelmi értelemben, filozófiai értelemben, ismeretelméleti értelemben megkérdőjelezték a Székelyföld létezését. Sőt, a székelyek létezését magát kérdőjelezték meg a politikai ellenfelek. Ez ut án a hétvége után, azt gondolom, hogy azt egyértelművé tették a nagy számú résztvevők, rendkívül innovatív módon egy nagyon csattanós választ adtak erre a kérdésre: igenis Székelyföld létezik, a székelyek léteznek. Ezért úgy gondolom, hogy az első elvi jel legű válaszunk az kell legyen, hogy mit tesz a magyar kormány ebben a konkrét kérdésben, hogy ott állunk a székelyföldi igények, a székelyek igényei mögött; Magyarország támogatást jelent, hátteret jelent, biztos támasztékot jelent az ő számukra. Másodszor pedig megfogalmaztak nagyon konkrét célkitűzéseket. Megfogalmazták azt, hogy Székelyföld legyen európai uniós fejlesztési régió, megfogalmazták azt, hogy Székelyföld legyen egy közigazgatási régió, amely autonóm hatáskörökkel rendelkezik, és megfogalmaztá k azt, hogy induljon párbeszéd a román kormánnyal. Mind a három célkitűzést a magunk eszközeivel támogatni kívánjuk. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. A képviselő urat illeti a szó, egy percben. HIDVÉG HI BALÁZS (Fidesz) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Engedje meg, hogy egy mondatot idézzek abból a nyilatkozatból, amit a Székely Nemzeti Tanács nevében Izsák Balázs tett közzé a tegnapi megmozdulás végén. Idézem: “Kérjük Magyarország kormányát, kérje Rom ánia kormányától a két ország közti alapszerződés tiszteletben tartását, különös tekintettel annak 15/9. cikkére. Nekünk,
