Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 24 (315. szám) - Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről, valamint a Költségvetési Tanács véleménye Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
1998 Viszont visszatérnék az eredeti témához, és néhány felvezető gondolatban a költségvetésnek a fő számairól és az irányvonaláról szeretnék szólni, és utána bizonyo s részterületekre is kitérnék. Az alapvető probléma, hogy ha a torta egyre kisebb lesz, vagy legalábbis alig növekszik, akkor nehéz azt újraosztani. Mindig a GDPnövekedés vagy a gazdasági növekedés hiánya vagy stagnálása okozza azt a helyzetet, amikor egy szerűen az állam, a kormány és ugyanúgy az Országgyűlés olyan problémás helyzet elé kerül, hogy nem nagyon tudja fenntartani az ígéreteket, és csak megszorításból tud esetleg más szektoroknak juttatni. Az a 2 százalékos emelkedés, amivel önök terveznek, el túlzottnak tekinthető, bár még ha így is lenne, tehát ha maradéktalanul teljesülne, ez se lenne sajnos elég ahhoz, hogy utolérjük akár a visegrádi országokat, és azt a lemaradást, amit sikerült az elmúlt időszakban felhalmoznunk, nem tudjuk legyűrni. Emlék eztetnék arra, hogy a 2009. évi 6,7 százalékos visszaesés, majd a 2010. évi stagnálás ismeretében is annak idején a Fideszkormány már 3 százalékos GDPgyarapodást irányzott elő, fogadtatott el az Országgyűléssel 2011re, és lett belőle 1,6 százalék. 2012re már 3,5 százalékot jósoltak, 2013ra pedig már 5 százalékot vizionáltak, amelyből talán lesz 0,9 százalék, tehát az önök elképzelései, a kormány elképzelései sajnos eltérnek a valóságtól, ezért ez a 2 százalék is - attól tartok, bár ne legyen igazunk - nehezen tartható. A Költségvetési Tanács is leírta véleményében, hogy például az áfabevételek esetében a fogyasztás növekedéséből és a gazdaság fehéredéséből származó hatás eltúlzottnak tekinthető, és emiatt felmerülhet a probléma, hogy a tényleges bevétel ek akár a GDP fél százalékával is elmaradhatnak az előirányzattól. Ez egy jelentős kockázatot jelenthet. Ugyanúgy a háztartási fogyasztások esetében a kormány tervei szerint jövőre 1,5 százalékkal nőne a háztartások fogyasztása. Sajnos, ha a 2010es szinte t megközelítené, már abban az esetben is elégedettek lehetnénk, idézőjelben az elégedettet, csak sajnos lehet, hogy ez még az alatt is fog maradni. Itt egyébként emlékeztetnék arra, hogy akár a devizahitelek problémájának a megoldása is arrafelé vezethetne , hogy a fogyasztás élénküljön, hiszen akik tudják fizetni a hiteleiket, azok közül is sokan azt az extrasarcot, ami nem járna a bankoknak, kénytelenek hónapról hónapra nyögni, és ezt nyilván nem tudják más szolgáltatásokra költeni, ami a gazdaságból nagyo n hiányzik. Súlyos probléma, hogy sajnos hiába az alaptörvény 36. cikke leírja, hogy legyen ésszerű részletezettség a költségvetésben, például nem tudhatjuk meg, hogy a rendőrség esetében a különböző megyei főkapitányságok milyen összegből gazdálkodhatnak - ez korábban benne szerepelt a költségvetésben , 240 milliárdot így a Belügyminisztérium tud elkölteni. Úgy gondoljuk, hogy ezt legalább az Országgyűlésnek el kellene dönteni, nem a kormány vagy a minisztérium hatáskörébe delegálni. A dologi kiadások nin csenek kellően megbontva, ez sokszor az összehasonlítást lehetetlenné teszi, és egyébként az államháztartás egészéről is nehéz teljes képet kapni, így egyfajta vuduvarázslás kitalálni azt, hogy esetleg hol emelkednek és hol csökkennek ezek a tételek. Rátér ve egyes konkrét területekre, az, hogy a bíróságok esetében sok helyen többletforrásokat találunk, örömteli, és évekkel ezelőtt mondtuk, hogy nem csak az ügyészségeknek kellene pluszpénzt biztosítani. Nagyon reméljük, hogy ez a hatékonyság növelésével is f og járni. Itt a puding próbája az evés lesz. De ne mindig csak kritikát mondva, ez egy jó pár éves elvárás, és a Jobbik is mindig megfogalmazta, hogy a bíróságoknak a szervezeti vagy akár a technikai feltételeit is helyre kell tenni. Az ügyészség esetében - amely kiemelt szervezet volt, mert a választások után ők voltak azok, akik az igazságszolgáltatás egyéb területeihez képest kiemelt forrásokat kaptak - sajnos az elszámoltatás terén nem látunk hatékony munkát az ügyészségtől, és a pluszforrásokért elvárh atnánk, hogy olyan szakmai színvonalon végezzék a feladatukat, hogy az ne csak olyan bírósági ítéleteket eredményezzen, amely esetében sokszor az ügyészség kontársága miatt születhetnek, mondjuk,
