Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 8 (309. szám) - Egyes foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. TILKI ATTILA (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor):
1345 ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Kettő perc, Gúr Nándor képviselő úr. GÚR NÁNDOR ( MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Nem kell. Nem kell visszamenni húsz évre, harminc évre. Nem kell visszamenni akkor, amikor 82 százalékos volt a foglalkoztatási ráta. Nem. Nem, csak olyan mérőpontokhoz kell visszamenni, amelyek az elmúlt időszakban meghat ározták Magyarországon az élet alakulását. A pénzügyigazdasági világválság beköszönte ilyen volt. A másik része a történetnek, képviselőtársam - kérdezhetném államtitkár úrtól, de azért nem kérdem, mert úgyis csak igennel tudna válaszolni, hogy például az alkalmi foglalkoztatás beleszámíte a statisztikába. (Dr. Czomba Sándor: Húsz éve.) Igen, persze, így van, húsz éve. (16.10) Csak a lényege a történetnek - mondok egy példát erre vonatkoztatva is : az alkalmi munkavállalás tekintetében úgy néz ki a hátun k mögött lévő esztendő, 2012, hogy 9,2 millió munkanap 520 ezer ember tekintetében, ami 18 napos átlagot jelent emberenként. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 50 százalékkal nőtt meg az alkalmi foglalkoztatásban részt vevők aránya. 50 százalékkal! A statiszt ikát duzzasztják ahelyett, hogy ezek az emberek nem alkalmi munkavállalás keretei között, hanem mondjuk, rendes munkaviszony keretei között találtak volna munkalehetőséget. Ha ez így lenne, akkor én boldog lennék, és akkor örülnék annak, hogy önöknek van s ikerük. De önöknek nem sikerük van, hanem minden, ami a statisztikában összerakódik, az ilyen faramuci helyzetekből születik, a külföldön lévők beszámításából, a közfoglalkoztatás emelkedéséből, a négyórások 4060 ezres emelkedéséből, ami nem baj, hogy eme lkedik, csak közben a nyolcórás ne csökkenne, meg közben a gazdasági szférában ne visszaszorulás lenne, ne tömeges elbocsátások sokaságával kellene szembenézni. Az utolsó mondat… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De majd ink ább egy következőben. Köszönöm, elnök úr. ELNÖK (Lezsák Sándor) : A következő kétperces hozzászóló Tilki Attila képviselő úr, Fidesz. DR. TILKI ATTILA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én rendkívül nagy érdeklődéssel figyelem a vitát, és ér dekes számomra az, hogy az ellenzék egyik pillanatban konkrét számokat kér, utána a másik pillanatban arról beszél, hogy feleslegesek a számok, hiszen úgyis minden számadat kozmetikázott. Elhangzott az ominózus Churchillidézet. Én azt hiszem, tényleg az a legjobb, ha elhiszik nekünk, akik a való életben ott dolgozunk, nem fülhallgatón keresztül hallgatjuk a kötelezően elmondandó politikai paneleket, hanem az életből merítjük a tényeket (Közbeszólások a Jobbik soraiban.) , hogy igenis a munkahelyteremtés fel é jó irányba haladunk. A másik: a Lehet Más a Politika körülbelül úgy képzeli el a zöldmunkahelyteremtést, ahogy annak idején 2010ben az én térségemben: eljöttek Panyolára, tartottak egy nagyon komoly sajtótájékoztatót, hogy mi is az az önellátó falu, az tán miután reagáltunk rá, hogy hoppá, ez egy fideszes település, és már régóta csináljuk, akkor hirtelen visszavonulót fújtak, és megsértődtek. Tehát a való világban és a való életben kellene benne lenni, kedves Bernadett. Leveleket mindig lesznek emberek, akik írnak, de meg kellene kérdeznie a közfoglalkoztatásban dolgozó embereket, mi is a valós véleményük a településen zajló folyamatokról. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Szilágyi György képviselő úr kétpercese következik.
