Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 8 (309. szám) - A Bethlen Gábor Alap 2012. évi tevékenységéről és működéséről szóló jelentés és a Bethlen Gábor Alap 2012. évi tevékenységéről és működéséről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - MILE LAJOS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1289 Azért is mondtam el a felvezetőmben a Lehet Más a Politika hozzáállását ehhez a területhez, hogy ennek kontextusában tessenek értelmezni azokat a kifogásokat is, amelyeket el fogok mondani. Bodó Sándor képviselőtá rsam a politikai felelősségről beszélt a hozzászólásában. Igen, valóban erről van szó, csak itt valószínű, hogy máshogyan értelmezzük ezt a fogalmat. A politikai felelősség megítélésem szerint nem a feltétel nélküli elfogadást jelenti, még csak nem is a pa tetikus hevületet, még akkor sem, ha ez igaz odaadásból következik, hanem nagyon sokszor a szembenézést, az önvizsgálat bátorságát jelenti. És a kritikát is jelenti, hiszen akkor lesz ez a felelősség valóban egy olyan viselkedésmód, ami politikailag is ért elmezhető, és egyéb erkölcsi szempontból is. Na most, nézzük! Először is, ugye, a döntéshozatallal kapcsolatban itt már nagyon sok érv megfogalmazódott, és nagyon sok kritikai észrevétel. Tévedés lenne, államtitkár úr, ha ezeket az észrevételeket egyrészt a szocialisták közönyére fognánk, amellyel a nemzetpolitikai kérdések iránt viseltetnek, vagy a radikálisok túlkapásaira. Itt tények hangzottak el. Valóban, Kalmár képviselőtársam kiemelte, ugye, hogy a politikai szempontoknak háttérbe kell szorulni. De há t ez valahogy nincs egyensúlyban. A döntéshozatalban politikai szempontok dominálnak, akár a bizottság összetételét nézem, akár a kollégiumi tagok kiválasztásának módját és annak működését. Itt dominálnak a politikai szempontok, a kedvezményezettek esetébe n nem lehetnek értelemszerűen politikai alakulatok, formációk, pártok, de ez nem a politikai szempontok mellőzését jelenti. Hiszen éppen ott kellene a legóvatosabbnak lenni, éppen ott kellene a legtapintatosabbnak lenni, amikor a döntéshozatalról és az elj árásrendről beszélünk. És bizony, ez a fajta fölállás, ez a centralizált működési mód és fölépítés nem azt jelzi, mintha az ilyenfajta átpolitizáltságtól óvakodna a kormányzat. Sőt, kimondottan erre törekszik. Ebből következik, hogy a működés átláthatósága sem megfelelő. Természetesen nagyon helyes, hogy a kormányzat beszámol a parlament előtt, azért is megkapta már a dicséretet, hogy ezt most időben tette. De hát a döntéselőkészítés áttekinthetősége sem ártana, sőt azok számára is biztosítani kellene, aki k ennek érintettjei, mondjuk, a határon túli közösségek. És most jutunk el a másik ilyen központi fogalomhoz, ez pedig a részvétel kérdése. Ilyenfajta felépítés mellett és egy ennyire centralizált, átpolitizált döntéshozatali mechanizmus esetében nagyonna gyon nehéz azt a fajta részvételt biztosítani, ami optimális lenne. Hiszen nem nagyon tudjuk azt, jelzi ugyan az anyag ittott, hogy helyi szakemberek véleményét is kikérték, de ennek egy bejáratott rendjének kellene lenni, egy intézményesült formát kellen e arra teremteni, hogy a helyben élő civil szervezeteket, szakmai testületeket, ahogy elhangzott, a terepismerettel bíró helyi embereket hogyan is lehet a döntések előkészítésébe bevonni. Erre semmiféle eljárás nincs. Semmiféle eljárásrendet nem dolgoztak ki, tehát esetleges és ilyenkor mindig kérdőjeles, hogy milyen szempontok alapján kérdeznek meg bárkit is az ott élők közül. A dolog éppen azért nagyon ellentmondásos, mert ők az elsődlegesen érintettek. Tehát az összes fölvezetés, ami arról szólt, hogy me nnyire a határon túli magyar közösségek és emberek érdekében működik az alap, akkor ezt itt lehetne többek között tetten érni, hogy kikérjük ott helyben a véleményüket, és aztán az ellenőrzésbe is bevonhatjuk őket. Azt ne állítsuk, hogy minden egyes esetbe n óramű pontossággal működött ez a szervezet, mert nagyon sok csúszásról tudok én is. És ez nem azt jelenti, hogy a 13 milliárd 940 millió 700 ezer forinthoz képest elenyésző, ez bizonyos intézmények esetében a megélhetést vagy a tervezhetőséget befolyásol ta. Tehát igenis voltak komoly csúszások. És az a tény, hogy ebből a majd’ 14 milliárd forintból összesen 600 millió az, amit nyílt pályázat keretében el lehet nyerni, tényleg elképesztő. Ha csak az arányokat nézzük, akkor erre azt kell mondani, hogy egy n ormális megítélésű rend mellett ilyet nem lehet elképzelni. És természetesen az úgynevezett egyedi elbírálás esetén a szempontok elég esetlegesek lehetnek. Eleve ilyen összegnél és ilyen nemes célok mellett hogyan fordulhat az elő, hogy a legátláthatóbb és a leginkább elfogadható pályázati formát, a nyílt pályázatot ennyire háttérbe szorítják?
