Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 7 (308. szám) - Mirkóczki Ádám (Jobbik) - a miniszterelnökhöz - “Kik Magyarország rejtett erőforrásai?” címmel - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István):
1178 soksok, talán megszámlálhatatlan mértékű adóforintot költöttek a cigányság integrációjára, sokmilliárdos programok indultak, önök is, ha pontosak az emlékeim, akkor egy 1,2 milliár dos felzárkóztató programot indítottak - és ezzel szemben van a nagy magyar valóság. Ez idáig rendben is van, hogy ki mennyit fordít rá. A nagy kérdés ott van, hogy mindez mire lesz elég. Azt látjuk, hogy 23 év elteltével ez az elképesztő en sok milliárd adóforint arra a minimumra sem volt elég, hogy legalább egyetlen hiteles, cigány származású politikust, egyetlen hiteles cigány származású politikai vezetőt kitermeljen ez az integrációs politika (Osztolykán Ágnes felemeli a kezét.) , aki le galább egyszer az életben föláll itt, a parlamentben, és azt mondja, hogy vannak dolgok, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, és azt mondja, hogy nemcsak jogaink vannak, hanem kötelességeink. Ez nem történt meg, és ez a legnagyobb deficite ennek az egés z integrációs problémának. A képzeletbeli mérleg másik serpenyőjében ott van az a félmillió magyar állampolgár, aki most már az elmúlt évek alatt külföldre menekült, vagy külföldre száműzte az élet, ha úgy tetszik, és jelentős részük diplomával rendelkezik , nyelveket beszél, és mivel ők nem tudnak itthon labdába rúgni, adódik a nagy kérdés, hogy ha újragondoljuk ezt az egész problematikát: kik is valójában Magyarország rejtett erőforrásai? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Ujh elyi István) : A kérdésre miniszterelnök úr válaszol kettő percben. Öné a szó. (15.50) ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Kezdjük itt is azzal, tisztelt képviselőtársam, amiben egyet tudunk érteni. Habár a végén kiderül, hogy ez jelentéktelen ahhoz képest, amiben nem értünk egyet. Ha tehát azt a kérdést teszi fel, hogy az elmúlt 23 év társadalmi felzárkóztatási programjaira fordított összegek, amelyekbe egyébként - csak hogy kivegyem ezt a rossz felhangot az ön hozzászólásából - nemcsak cigányokat kell érteni; a t ársadalmi felzárkóztatási programban (Osztolykán Ágnes: Hátrányos helyzetűek is!) mások is vannak, akik nem cigányok, de hátrányos helyzetűek, de szegények, de különböző hátrányokkal küszködnek. Tehát ezeknek a programoknak a célzottjai nem kizárólag a cig ányok voltak, ezért rajtuk elverni a port a programok korlátozott sikere miatt, nem helyes. De ha azt a kérdést tesszük fel, hogy ezek a programok összességében elég eredményesek voltake (Osztolykán Ágnes: Nem!) , akkor a válaszom az, hogy nem. Tehát ha az ön hozzászólásából azt a következtetést szeretné levonatni velünk vagy velem, hogy értékelni kell ezeket a programokat, és más típusú programokat kell indítani, mert ezek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, akkor egyetértek önnel. Ha azt a kérd ést tesszük fel, hogy az ön szavait úgy kelle értenem, hogy ön szerint a magyar cigány emberek nem tartalékai Magyarországnak, nem rejtett erőforrásai Magyarországnak, akkor nem értek egyet önnel. Szerintem Magyarországnak mindenki rejtett erőforrása, aki dolgozni szeretne és képes is, de nem jut munkához. (Dr. Nyikos László: Hát, ez az!) Minden ember, aki dolgozni szeretne és képes dolgozni, de nem jut munkához, rejtett erőforrása Magyarországnak (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Sok ilyen van!) , legyen s zó kismamákról, nyugdíj előtt álló, meglett férfiakról és nőkről, vagy éppen legyen szó romákról. És a magyar kormánynak a mi felfogásunk szerint az a feladata, hogy ezeknek az embereknek lehetőséget próbáljon teremteni arra, hogy miután megvan bennük a ké pesség és az akarat, hogy dolgozzanak, ezt tegyék. A parlamentben olyan cigány vezetők ülnek, akik egyébként ebből a szempontból számomra hitelesek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) :
