Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 7 (308. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - VÁGÓ GÁBOR (LMP):
1133 Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Vágó Gábor képviselő úr, az LMP tagja: “A gordiuszi csomó átvágása” címmel. A képviselő úré a szó. VÁGÓ GÁBOR (LMP) : Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A devizaalapú hitel gordiuszi csomóként köti gúzsba a nemzetgazdaságot. Évek óta tologatja maga előtt az Országgyűlés ezt a problémahalmazt. Ahelyett, hogy az alapproblémát kezelte volna az Orszá ggyűlés vagy kezelné a kormányzat, továbbra is csak a következmények kezelésével próbálkozik. Úgy tűnik, hogy a Fidesz se kiköpni, se lenyelni nem tudja ezt a problémagombócot. Nézzük meg, mit tettek eddig a következmények kezelésében. Az eszközkezelő eszk öztelen, a végtörlesztés annak segített, akinek nem volt szüksége segítségre, az árfolyamgát csak elodázta a bajt, az MNB hitelkiváltó hitele csupán a cégeknek tudott segíteni. Továbbra is 500 ezer család nyögi ennek a hitelnek az igáját, és 100 ezer csalá d van, aki 90 napon túli hiteltartozással rendelkezik. Az alapprobléma szerintünk és Róna Péter, az LMP programtanácsának az elnöke szerint is az, hogy a devizaalapú hitel egy hibás termék, hiszen a Ptk. alapján egy hitel kölcsöntőkeértéke nem változhat, m árpedig itt egy nyitott pozíciójú kölcsönről tudunk beszélni, amely egy hibás termék. Egy piacgazdaságban a vállalatoknak vállalniuk kell a kockázatot a tevékenységükért. Most úgy tűnik, hogy a bankok - az erőfölényükkel visszaélve - ezt a kockázatot továb b terhelték a fogyasztókra. A jogi alapállásunk az, hogy ez egy hibás termék. Az erkölcsi és gazdasági alapállásunk az, hogy a hibás termékért a forgalmazónak kell viselnie a felelősséget, hiszen egy két fél között köttetett polgári jogi szerződésről van s zó. A magyar elit csődöt mondott ennek a problémahalmaznak a kezelésében. A pénzügyi elit mohó volt, a jogi elit nem kérdőjelezte meg ennek a terméknek a jogi nonszenszségét, a gazdasági elit nem figyelmeztetett időben a hatásokra. Az MSZP rövid távú érdek ei miatt a fogyasztás felpörgetésében volt érdekelt a devizahitelezés kialakulásakor, a Fidesz pedig csupán a következményeket kezelgette. Az állam felelőssége megvédeni az állampolgárokat azoktól a szereplőktől, akik erőfölényben vannak az állampolgárokka l szemben, de most az állam csupán annyit tesz, hogy elveszi a profit egy részét a bankoktól, de nem akadályozza meg azt, hogy a bankok visszaéljenek az erőfölényükkel, és ezt a pluszterhet nevetve áthárítják a bankok. A Lehet Más a Politika beadott egy ol yan törvényjavaslatot Róna Péter ihletettségével, amely alapján megoldható volna ez a probléma, átvágható lenne ez a gordiuszi csomó. Hiszen egy európai uniós irányelv alapján, amit már éppen ideje volna a magyar jogrendbe is beültetni, a szerződés egészét kellene vizsgálnia a bíróságnak, ha perre mennek. Kilakoltatni csak akkor lehessen, ha bíróság előtt is jogerősen megáll a szerződés. A bankok nem ruházhatnák át a követeléseiket különböző behajtó cégeknek, így nem fordulhatna elő az, hogy olyan idős embe reket lakoltatnak ki a házukból, akik a halott gyermekük hitelét nem tudják kifizetni, és különböző baseballütős behajtó cégek - arcukat, nevüket nem vállalva - viszik el a fejük fölül a lakást. Ez a javaslat az okokat kezeli ott, ahol ezen okok kezeléséne k a helye van: a bíróságon. A bíróságok túlterhelésétől nem kell félni, hiszen ez a törvénycsomagunk egy megegyezési kényszert hozna a bankoknak, és ezen alkukényszer alatt a két fél közötti megegyezés kapcsán jelentős tehertételkönnyebbség volna azoknak, akik most megfeszítve bár, de még nyögik a devizahiteles terheiket. A lakhatás világnapján meg kell szólalni akkor is, hogy a legsúlyosabb következményt, a kilakoltatást kezelni kell. Akkor és csak akkor lehessen kilakoltatni valakit, ha jogerősen megáll a bíróság előtt, hogy nem hibás termék fogyasztása miatt kell neki elveszíteni a lakást a feje fölül. Összefoglalva, az állam feladata az, hogy a szabályozási környezet kialakításával óvja meg az állampolgárokat, hiszen így nem kell azoknak az adófizető po lgároknak a pénzét felhasználni, akik jogosan mondják azt, hogy ők nem vettek részt ezen hibás termék forgalmazásában. (Az elnök a
