Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 1 (307. szám) - A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szóló 115/2003. (X. 28.) OGY határozat hatályon kívül helyezéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP):
1121 társadalmi bűnmegelőzés stratégiája. Aki elolvasta az Országgyűlés által 2003ban nagy többsé ggel elfogadott dokumentumot, annak nyilvánvaló, hogy a társadalmi bűnmegelőzés a rendészeti és államigazgatási szervek, az önkormányzatok, helyi közösségek, civil szervezetek és maguknak az egyes polgároknak az együttműködését követeli meg. A bűnmegelőzés szempontjaira minden ágazatban figyelemmel kell lenni, a rendészettől kezdve a gyermek- és családvédelmen át egészen az építészeti és városrendezési döntések meghozataláig. A 2003as stratégia előkészítői pontosan tisztában voltak azzal, hogy sikeres bűnm egelőzés csak e széles körű együttműködés eredményeként valósítható meg. A tíz évvel ezelőtt elfogadott dokumentum hatályon kívül helyezése és az új, immár kormányhatározati formát öltő stratégia közzétett tervezete arra utal, hogy a Fidesz képtelen elfoga dni ezt az alapvető elvi tételt. Mindez nem meglepő, hiszen a partnerség, az együttműködés teljesen idegen a Fidesz és az Orbánkormány észjárásától, ők csupán a megfélemlítésben, a nyers erő demonstratív alkalmazásában hisznek, és ebből következően minden társadalmi probléma megoldását a rendőrség nyakába akarják varrni. A hajléktalanságból, a zugárusításból, az iskolakerülő gyermekek ügyéből, sőt még a közfoglalkoztatás végrehajtásából eredő ügyeket is mindmind a rendőrséggel akarják megoldatni. Emellett az új stratégia tervezete, pontosabban annak következő két évre szóló cselekvési terve a bűnmegelőzést is lényegében kizárólag rendőrségi feladatnak tekinti. Kérem, lássák be, hogy ez a megközelítés totális kudarc, zsákutca. Az elmúlt három év mindezt nyi lvánosan igazolja. Az ügyészség nemrég közzétett statisztikái szerint a bűnözés tovább nőtt a kormányváltás óta, miközben a rendőri munka eredményességét jelző mutatók drámaian romlottak, még soha nem volt ilyen magas az eredménytelenül lezárt nyomozások s záma, 2012ben 274 ezer nyomozást zártak le eredménytelenül, ami szomorú történelmi rekord Magyarországon. A helyzet súlyosságára jellemző, hogy a lakosságot leginkább irritáló vagyon elleni bűncselekmények száma annak ellenére tovább növekedett még a stat isztikákban is, hogy az új szabálysértési törvény miatt az 50 ezer forintnál kisebb értékű lopások kikerültek a bűnügyi statisztikákból. Az elmúlt három év kudarcaiból mindenkinek le kell vonni a tanulságot, ebből pedig semmiképpen nem következik a 2003ba n elfogadott társadalmi bűnmegelőzési stratégia hatályon kívül helyezése, épp ellenkezőleg, vissza kell térni a 2003ban megfogalmazott elvi alapokhoz. Nyilvánvaló, hogy a bűnözés mértékét pusztán rendészeti eszközökkel nem lehet hosszú távon érdemben csök kenteni, a bűnözés kiváltó okainak mérséklésére ugyanis a rendészeti eszközök kevéssé vagy egyáltalán nem alkalmasak. Ez nem a magyar rendőrség hiányossága, erre egyetlen állam rendőrsége sem képes. Ezért a bűnmegelőzés ügyét társadalmasítani kell. Ezt a s zemléletet tükrözi a hatályos stratégia elnevezése is: nem rendészeti, rendőrségi, hanem - hangsúlyozom - a társadalmi bűnmegelőzés elősegítését tűzte ki célul tíz évvel ezelőtt. Azt el tudjuk fogadni, hogy tíz év távlatából indokolt lehet, sőt indokolt is a stratégia áttekintése, az eddigi eredmények és kudarcok értékelése és mindezek alapján a korrekció végrehajtása vagy akár új stratégia megalkotása. Az Orbánkormánynak azonban eszében sincs ezt a feladatot elvégezni, ehelyett megdöbbentő módon, nemes eg yszerűséggel ebben a szűkszavú előterjesztésben az egész stratégiát a szemeteskosárba hajítja. Amit helyette kínál - és itt a közzétett kormányhatározat tervezetére utalunk , nemhogy stratégiának nem tekinthető, de még taktikai papírnak is gyenge; a jelen legi bűnügyi helyzetet elemező, értékelő rész színvonala meg sem közelíti a 2003as dokumentumét, így megalapozott következtetések levonására is csak korlátozottan alkalmas. Óriási ellentmondása a tervezetnek - mint arra korábban is utaltam , hogy miközbe n az elvi felvezető részben alapvetően helyesen vázolja a bűnmegelőzés társadalmasításának szükségességét, addig a következő két évre szóló cselekvési terv a bűnmegelőzés szinte kizárólagos letéteményesének a rendőrséget tekinti. A javasolt megoldásokra eg yébként is jellemző az innováció és a komplex szemlélet teljes hiánya; nem ad számot arról, hogyan és miként akarja bevonni a bűnmegelőzési feladatok végrehajtásába a civil szervezeteket. Döbbenetes módon nem számol azzal, hogy a helyi
