Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 30 (306. szám) - Egyes törvényeknek a rezsicsökkentés végrehajtásához szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - KOVÁCS PÁL nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár:
1046 fafűtésre. Ugyanis nemrég olvastam olyan felméréseket, hogy akik leálltak a gázfűtésről, azok legalább 70 százalékban a fafűtést választották. És lehet mosolyogni ezen, csak az a helyzet, ho gy például SzabolcsSzatmárBeregben is rengeteg olyan szegény ember van, akinek vagy műszaki, technikai okokból, legfőképpen anyagi előzmények vagy anyagi kiváltó okok miatt nincs is más lehetősége, mint az, hogy fával fűtsön, vagy az egyre romló fűtőérté kű és egyre drágább gázt lecserélték a fafűtésre. Ezek az emberek semmilyen segítséget nem kapnak. És pláne a szabolcsi, a szatmári és a beregi átlagjövedelmekhez képest egy mázsa hasított fáért 2500 forint körüli vagy egy mázsa gurigafáért 21002200 forin tos árat kifizetni, igen nagy pénz. Lehet, hogy az önök fizetéséhez képest nem, de az övékéhez képest igencsak húsbavágó. A szociális faprogram pedig porhintés, semmire nem elég, nem jut el az emberekhez, akihez pedig eljut, annak legfeljebb pár napi szüks égletét fedezi. Erre várjuk a válaszukat. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Szót kért Kovács Pál államtitkár úr soron kívül. (Kovács Pál jelzésére:) A zárszó nem az öné, mert a zárszó az előterjesztőé (Kovács Pál: Elő tte.) , de akkor most öné a szó. Államtitkár úr, öné a szó. KOVÁCS PÁL nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Csak röviden szeretnék itt reagálni egykét kérdésre, ami a vita során felvetődött. Köszönöm szépen eze ket a kérdéseket és a megjegyzéseket. Először is azzal kezdeném, hogy elég sok érték, számadat elhangzott itt a vita során. Számomra úgy tűnt, hogy itt elég sok adat kavarog, ami például a világpiaci árakkal kapcsolatban nem túlságosan vonatkoztatható a ma gyar piacra. Vegyük például azt is figyelembe, hogy jelen pillanatban a világpiaci gázárak regionálisan négyszeres különbséget tükröznek egyes régiók között. Tehát az, ami mondjuk, Európára egyik évben jellemző, az lehet, hogy már a következő nap nem lesz jellemző az európai árakra, mert például a távolkeleti régióban annyira magasak az árak, éppen a megnövekedett igények miatt - leginkább a távolkeleti fejlődő gazdaságok fejlődéséből eredően , hogy ott a gázfogyasztás annyira megugrott, hogy jobban megé ri az exportáló országoknak oda exportálni a földgázkészleteiket, mint mondjuk, Európába. Innentől kezdve, azt hiszem, az a kérdés, hogy hosszú távon mi lehet Európa számára - és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni , a régiónk számára és Magyarország sz ámára, az elég összetett kérdés, nem hinném, hogy ezt itt pár óra alatt meg tudnánk vitatni, azt hiszem, egy egész parlamenti vitanap se lenne elég ahhoz, hogy ismertessük ezt a helyzetet. Mindenesetre ezt meg lehet próbálni, tehát úgy gondolom, hogy tudun k tájékoztatást adni önöknek, hogy körülbelül milyen folyamatok várhatók, és hogyan változik ez a helyzet majdhogynem napról napra. Ez a kérdés átvezetne ahhoz a kérdéshez, amit Kepli képviselő úr tett föl, hogy végül is hiszünke abban, hogy fenntartható lehet a rezsicsökkentés folyamata. Én úgy gondolom, hogy a kormányzat eléggé sok lépést tett ahhoz, hogy a jelenlegi helyzethez eljussunk egy egyoldalú függőségből, ami leginkább a keleti irányú importforrásokat és energiaimportálási lehetőségeket jelentet te. Mára a helyzet valamivel jobb, egy kétirányú, kettős függőség alakult most már ki. De azt is hozzá kell tennem, hogy ez a függőség éppen a diverzifikáció miatt és azok miatt az infrastruktúrafejlesztési lehetőségek miatt, amelyek a szomszédos országok kal kialakultak, ma már egy kicsit enyhítettek az egyoldalú függőségen, és ez azt jelenti, hogy innentől kezdve az import a hazai energiainfrastruktúrának, a portfóliónak egy aktív eleme lesz. Ezen, igen a szakma a mai napig is vitatkozik, tehát erre ma m ég nem talált választ, hogy az ellátásbiztonságot konkrétan hogyan fogja tudni megfogalmazni. Erre ma nincsen szakmai képlet, különböző módszerek, módszertanok vannak, de a tudósok, a kutatók, a közgazdászok még ma is ezen vitatkoznak, hogy mit is jelent a z ellátásbiztonság, kinek milyen ez a szubjektív érzése. Egy Egyesült Királyságnak teljesen más az ellátásbiztonsággal kapcsolatban felmerülő érzéke, mint egy interkonnektorokkal jól ellátott hazai
