Országgyűlési Napló - 2013. évi nyári rendkívüli ülésszak
2013. augusztus 26 (297. szám) - Dr. Lenhardt Balázs (független) - a közigazgatási és igazságügyi miniszterhez - “Önöknek valóban fáj Trianon?” címmel - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. LENHARDT BALÁZS (független): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
616 Dr. Lenhardt Balázs (független) - a közigazgatási és igazságügyi miniszterhez - “Önöknek valóban fáj Trianon?” címmel ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Lenhardt Balázs független képviselő i nterpellációt nyújtott be a közigazgatási és igazságügyi miniszterhez: “Önöknek valóban fáj Trianon?” címmel. Megadom a szót Lenhardt Balázs képviselő úrnak. DR. LENHARDT BALÁZS (független) : Tisztelt Ház! Már június folyamá n szerettem volna elmondani ezt az interpellációt, de akkor nem kaptam rá lehetőséget, ám sajnos most is aktuális ez a kérdés. A június 4ei gyásznapunkra a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium az összetartozás dalát adta a nemzetnek. Aki magyar ember , annak örökké fáj és fájni fog Trianon. Ez a legnagyobb tragédiánk, amelyet gyakorlatilag nem lehet megemészteni, és ma is élő sebként lüktet a nemzetünk testén. Elveszítettük az ország területének a kétharmadát, a lakosságunk nagyobb részét, s a megmarad t és megszállt területeken milliók nőttek fel generációk hosszú során át megalázva, megverve, megvetve és a példátlan elnyomás körülményei között. A minisztérium és vele együtt a magyar kormány az ő fájdalmukat gyalázta meg, az ő fájdalmukba tiport bele, a mikor ezzel az igénytelen, pocsék, semmitmondó giccsdallal akarta kvázi megünnepeltetni ezt az eseményt ahelyett, hogy méltó megemlékezést szervezett volna. Egy kis idézetet kell tegyek ebből a dalból, hogy érezzék, miről van szó: “Álmodtam egy barackfáról , ami alatt mindenki táncol, szemünkben a boldogság fénye ég.” Ahogy a viccben az egyik favágó, amikor levágja a másik a kezét, megkérdezi: te, ez vicc vagy komoly? Komoly. Az jó, mert viccnek durva lenne. Ugyanezt érezzük ezzel a dallal kapcsolatban. Felt eszem a kérdést, mit érezne Fónagy Jenő (Sic!) képviselőtársam vagy bármelyik zsidó származású képviselőtársam, ha a számos holokausztmegemlékezés egyikén a kormány által közpénzből propagálva és népszerűsítve vidáman pöfögő mozdonyokról és a friss tábori levegő szépségeiről írnának egy dalt. Mert körülbelül ezt lehetett érezni ezt a dalt magyar emberként végighallgatva. Tudom jól, hogy önök közül is sokan szégyellték magukat, amikor ezt hallották. Külön pikantériája az egész történetnek, hogy az előadó az előbb még a teremben tartózkodó Doncsev András felesége, Gergely Éva. Vajon tiszta véletlene az, hogy közpénzből az egyik államtitkár feleségének a szerzeményét népszerűsítik? Ez a dal egy óriási szégyen mindnyájunk számára és a kormány számára. A gyermek zsúrok szintjén mozog a 100 Folk Celsius nyomdokain, önök pedig elmulasztották az idén is, mint 2010 óta mindig, hogy méltó módon emlékezzenek meg Trianonról. (15.00) Egyébként a nemzetpolitikát is végigvehetnénk, hogy mi mindent nem tettek meg még, amit k ellett volna, hogy hogyan lehetnek még érvényben a beneši dekrétumok, hogy miért nem sikerült Nyirőt újratemetni, vagy mit tettek ténylegesen is a székely autonómiáért. (Az elnök csenget.) Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Vélhetőe n azért nem fért bele az időbe a képviselő úr, mert az írásban leadott szöveghez képest bizonyos terjedelemben eltért. (Moraj az MSZP soraiban. - Dr. Veres János közbeszól.) Ebben az esetben persze feltételezem, hogy a tartalmi eltérés nem volt olyan, hogy államtitkár úr ne tudna érdemben válaszolni, úgyhogy megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár :
