Országgyűlési Napló - 2013. évi nyári rendkívüli ülésszak
2013. július 5 (296. szám) - A vallási közösségek jogállásával és működésével összefüggő törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló, az Országgyűlés 2013. június 26-ai ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvény záróvitája - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
563 Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felsz ólalások következnek. Megadom a szót Lendvai Ildikó képviselő asszonynak, MSZPképviselőcsoport. Öné a szó. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Kollégák! Most, hogy az előző törvény záróvitájá ban egy fontos akadályt már vettünk, hiszen mostantól fogorvos is vezetheti a médiahatóságot, itt áll előttünk az újabb szép feladat. Nem mondom, ha lehet fokozni, ez még szebb, hiszen annak a törvénynek a sokadik parlamenti jubileumát ünnepeljük, amit ann ak idején Semjén miniszterelnökhelyettes úr valóságos kodifikációs remekműnek nevezett. Én tisztelettel, szerény ellenzékiként csak egyetlen kéréssel járulnék az önök magas színe elé: soha többet ne tessék előterjeszteni kodifikációs remekművet, elégedjün k csak meg a szokásos félselejttel. Ha tudniillik kodifikációs remekművel találkozunk, akkor már látjuk, annak mi a sorsa. Kétszer dobja vissza az Alkotmánybíróság, visszadobja a köztársasági elnök, kiakad rajta az ombudsman, háromszor írjuk át záró szavazás előtt szinte teljes egészében, vagy írják át önök ezt a bizonyos remekművet. Azt már nem is mondom, hogy minden európai hatóság beleköt, hogy még az a Velencei Bizottság is, ami természetesen elismeri, hogy eddig volt Magyarországon vallásszabadsá g, azzal zárja a jelentést, hogy na, ez az a törvény, amit módosítani kell. Ezt azért nem említem, mert szintén a mai ülés örömteli eseménye lesz, hogy hadat is üzenünk az Európai Uniónak. Szerintem a békemenet már gyakorlatozik is. De amit mindenképpen em lítenem kell, az a következő. Egy olyan törvénytervezetnél, amit ennyiszer kell újra operálni, sebet felnyitni, újra összevarrni, nem csodálkozom, hogy önök néha a törlőkendőt benne felejtik a beteg hasában. Most is ez történt, benne hagytak egy ellentmond ást, nem a legnagyobbat. De nem is ez a baj, hiszen ha hiba van, javítsuk, nem jó törlőkendővel szaladgálni. A baj az, hogy a sokszoros újabb műtét az alapbetegséget nem gyógyította, ha lehet, még rosszabbá tette. Köztársasági elnök úr azért küldte vissza a törvényt, azért ülünk itt egy módosító indítvány, egy önmagában nem jelentős módosító indítvány fölött, mert jogbizonytalanságra hivatkozott. Csodálom, hogy egyetlen pontját nevezi meg ennek a törvénynek - a törvény maga a jogbizonytalanság. Alaphibáját, alapbetegségét szúrta ki az Alkotmánybíróság is, azt, hogy mi politikusok döntünk arról, hogy kit, mit, milyen csoportot teszünk bevett egyházzá. Ez önmagában jogbizonytalanság. Azok a politikusok, akik nem erre hivatottak; ahol az erre felkent emberi jog i és vallásügyi bizottságban elhangozhat olyan képviselői hozzászólás, miszerint ő nem is érti, miért van ennyi egyház, hiszen egy az Isten; ahol ugyanabban a bizottságban elhangozhat olyan hozzászólás, olyan kérdés, hogy vajon a bevett egyházak, illetve a z elfogadott egyházak listájáról konzultáltunke a Vatikánnal, mert nyilván ő ítéli majd meg a buddhista és a mohamedán egyházak jogosultságát is - mi ez, ha nem jogbizonytalanság? (9.40) De jogbizonytalanság az is, hogy a többszöri operációk még rontottak is a beteg állapotán, hogy bekerült az egyházzá minősítés kritériumai közé az együttműködésre való alkalmasság, amit természetesen a politikai többség ítél majd meg. Jogbizonytalanság az is, hogy kettős mércét alkalmazunk, pedig a kormánytöbbségnek ez a k edvenc bűne a megnevezett politikai hibák között. Voltak egyházak, amelyek ezerfős létszámhatárt kellett hogy átugorjanak - és hála istennek, ma is egyházak , most viszont menet közben, a magasugrási verseny közben fölemeltük a létszámhatárt 10 ezerre. Mi ez, ha nem jogbizonytalanság? Jogbizonytalanság az is, hogy a törvény nem hozza helyre az Alkotmánybíróság által jogaikba visszahelyezett egyházak 1 százalékának dolgát, ezt a pénzügyminiszter kegyeire bízza. Igen, tudom, önök azt mondják, sokat javult ez a törvény, hiszen mostantól bevett egyháznak hívjuk az igazi egyházakat, de a többi is hívhatja magát egyháznak. Nem tudom, ismerike önök azt a helyet, ahol bárki hívhatja magát Napóleonnak, csak éppen hadsereget és marsallbotot nem kap hozzá. Önök most ezt tették az egyházakkal. Tudom, hogy a magyar határokon sok helyen látni a
