Országgyűlési Napló - 2013. évi nyári rendkívüli ülésszak
2013. július 5 (296. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló, az Országgyűlés 2013. június 27-ei ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvény záróvitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár:
556 Ha tehát innen tekintünk erre a kérdésre, akkor nyilvánvalóan nem lehet bagatellnek tekinteni azt az óriási állami szerepvállalást ebben az esetben, amely éppen a betétesek biztonságát garantálja. De az integráció nem cs ak ezért fontos. Az integráció azért is fontos, hogy pontosan a legkisebb településeken is jelen lévő takarékszövetkezeti fiókok olyan szolgáltatást olyan szakmai színvonalon és olyan környezetben, és ami a legfontosabb, olyan pénzügyi szolgáltatásokat tud janak nyújtani, amit nyilvánvalóan saját erőből ezek a kis takarékszövetkezetek nem lesznek képesek megteremteni. Ez éppenséggel a betétesek biztonságát, éppenséggel a betétesek szolgáltatáshoz való hozzájutásának a lehetőségét szolgálja, és legfőképpen az t jelenti, hogy a legkisebb településeken is ezt lehetővé teszi. Nos tehát, amikor erről a törvényjavaslatról beszélünk, akkor egyértelműen tisztázzuk azt, hogy ez a takarékszövetkezetek érdekét szolgálja, a takarékszövetkezetek fejlesztési lehetőségeit sz olgálja, a takarékszövetkezetek nagyobb piaci részesedésének lehetőségét nyitja meg, tehát a betétesek érdekeit és a szövetkezeti tagok érdekeit szolgálja. A köztársasági elnök úr észrevételeivel kapcsolatban: nyilvánvalóan fontosak, megszívlelendőek, ezek a módosítások, amelyek előttünk vannak, ezekre felelnek. A takarékszövetkezeteknek olyan lehetőségeket, olyan időbeli lehetőségeket ad ez a törvényjavaslat, ami erősebb, nagyobb felkészülési lehetőséget nyújt számukra, másrészt például azzal kapcsolatban, hogy milyen megfelelést kell elérniük a rossz hiteleikkel kapcsolatban, ebben is engedményt tesz a mostani módosítás. (9.10) Tehát e tekintetben is éppen a működőképességüket szolgálja. De egyértelmű az, hogy az integráció egyébké nt egy olyan európai uniós törekvés és egy olyan preferált európai uniós törekvés, amely éppenséggel a bázeli elvárásokban is megfogalmazódik, és ez is azt mutatja, hogy az integráció nem valamiféle magyar találmány, az nem valamiféle magyar akarat, állami akarat, kormányakarat, hanem éppenséggel az európai szándékokkal, azokkal az európai piaci meggondolásokkal vág egybe, amelyek a magyar takarékszövetkezeteknek a jövőjét garantálják. Ezért azt tudom képviselőtársaimnak jó szívvel ajánlani, hogy a törvényj avaslatot támogassák, és ezzel támogassák a betétesek biztonságát, a tulajdonosok biztonságát és a szövetkezeti szféra fejlődését. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Orsz ággyűlés! Kérdezem, kíváne még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Megadom a szót Fónagy János államtitkár úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszön öm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselő Hölgy és Urak! Engedjék meg, hogy a választ azzal kezdjem a teljes kép érdekében - és ezt egyben felhasználva arra, hogy több felelősséget kérjek ellenzéki képviselőtársaimtól (Közbeszólások az MSZP soraiból.) , hogy húsz évvel ezelőtt a szövetkezeti pénzintézeteknek kétmillió tagja volt; ma százezer - húsz év alatt a huszadára csökkent. Az elmúlt egymásfél évben két, korábban jó nevű takarékszövetkezet dőlt be, a Soltvadkert és a Jógazda. Ez a bedőlés a magyar Betétbiztosítási Alapnak a jelentős részét elvitte. Még egy ilyen mértékű pénzintézeti összeomlás gyakorlatilag az egész magyar Betétbiztosítási Alap lehetőségét kimeríti. Tehát a kormány nem jó dolgában és nem valamilyen hátsó szándék m iatt nyúlt ehhez hozzá (Közbeszólások az MSZP soraiból.) , hanem azért, mert látta azt a folyamatot, amit egyébként az önök működése is elősegített, de hozzáteszem, nem az elmúlt évek, ez az elmúlt húszegynéhány évnek a következménye.
