Országgyűlési Napló - 2013. évi nyári rendkívüli ülésszak
2013. július 5 (296. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
544 Milyen eszmei alapon álltunk mi akkor, amikor a döntéseinket meghoztuk? Hosszú lenne azt az ember- és társadalomképet elemezni, amely ezt az alapot jelenti, de egyetlen példán talán lehet érzékeltetni. Az egyik legfontosabb döntésünk a Ptk. elfogadása volt. Hosszú éveken keresztül előkészített és végül nagy vitákon átment döntésről van szó. Itt elsősorban a családkép jelentett sokaknak problémát, többek között az ombudsmannak és az Alkotmánybíróságnak is. Egy olyan pillanatban vagyunk, amikor a melegfelvonulás kapcsán érdemes erről a képről beszélni. Szeretném leszögezni, hogy ezt a problémát mint a magánél et területén hozott szabad döntést tiszteletben tartjuk, de nem kívánunk egy olyan, minket homofóbiával vádoló, valójában heterofób törekvésnek az elismerőjévé lenni, amely egy ideológiai alapon álló kérdést visz az utcára. Mi a családot - és ez jelenik me g az alkotmányban is - egy férfi és nő tartós és kizárólagos kapcsolatára épülő, gyermeket nevelő közösségnek tartjuk. Ez volt az, amit példaként említenem kellett, hogy milyen eszmei alapon hoztuk meg a döntéseinket. Sajnos, az idő véget ért. Köszönöm szé pen mindenkinek azt a részvételt, amit ebben a félévben, ebben a döntésben megtett. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván felszólalni. Megadom a szót, államtitkár úr. DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a kicsit hosszúra nyúlt tavaszi ülésszakunk du pla siker, hiszen egyrészről ugyanazt a lendületet és bátorságot tudta a törvényalkotás során megjeleníteni, mint a korábbi ülésszakokon, ugyanakkor növelni tudta a törvényalkotás kiszámíthatóságát, és a biztonságot is mindenki számára, aki ebben az ország ban él. Ha a kiszámíthatóságot nézzük, és végigtekintünk a parlamenti statisztikákon, akkor azt láthatjuk, hogy az eddigi kormányok 1994től egészen mostanáig 60 százalékos eséllyel tudták az ülésszak előtt beterjesztett törvényalkotási programban megjelen íteni az elfogadott jogszabályokat, ami ebben a ciklusban a ’94 óta tartó átlagnál 6 százalékkal volt jobb, azaz 66 százalékos volt. Mindezt úgy tettük, hogy 113 érdemi törvényjavaslatot fogadott el a Ház. Az összes törvényjavaslatok száma ennél nagyobb, d e ennyi volt a valódi érdemi módosítást tartalmazó és nem csupán technikai vagy nemzetközi szerződés beiktatása. Ez a szám korábbi rekordot, a 2012 tavaszi 103at is felülmúlja. Fontos még itt a parlamentben megjegyeznünk, hogy ez a kormányzat olyan politi kai stabilitást tudott kínálni a törvényhozás során, amit kevés másik európai parlament. Ha végignézünk az európai politikán, azt látjuk, hogy kormányok buktak meg ebben a félévben és a korábbi időszakban is. Emlékezzünk csak, hogy ebben az időszakban buko tt meg a szomszédos országok közül a Radičovákormány Szlovákiában, a Janzakormány Szlovéniában, az Ungureanukormány Romániában, a Nečaskormány Csehországban, a Montikormány pedig Olaszországban. A válság tehát a kormányok között is szedte az áldozatai t, ugyanakkor Magyarországon nemcsak a kormányzat volt stabil és kiszámítható, hanem a kétharmados parlamenti többség is kiszámíthatóan és tervezhetően stabilan tudta elfogadni a törvényeket. Abban az időszakban tehát, amikor az Európai Unióban már minden kockázati tényező, így a politikai instabilitás is, Magyarországon kiszámítható a kormányzat, nincsenek koalíciós válságok, nincs veszélyben a kormányzat többsége, sőt még a kétharmados többség sincs veszélyben, és jól láthatóan hosszú távon következetesen viszi végig a törvényalkotási programját, következetesen szervezi át a különböző közteherviselési alrendszereket, és nem az emberekre, hanem a nemzetközi cégekre terheli át a közterheket, amelyek korábban mentességet élveztek, például a szociális közszol gáltatások területén. (8.20)
