Országgyűlési Napló - 2013. évi nyári rendkívüli ülésszak
2013. július 4 (295. szám) - Magyarország Kormánya és a Kínai Népköztársaság Kormánya között kulturális központok kölcsönös létesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
532 Viszont ha nagyobb időtávlatban, stratégiai célok mentén működnek ezek az intézetek, akkor teljesen egyértelmű, hogy a ku lturális kapcsolatokban akár a saját kultúra gazdagítása révén, annak a világ más részén történő megmutatása révén lehet eredményt elérni, de ennek idővel hatása lehet a gazdasági kapcsolatokra is. Sokkal jobb a bizalom kialakulásának az esélye olyan orszá ggal kapcsolatban, amelynek a kultúráját ismerjük, mint amelyik nagyon távolinak tűnik. Persze, a bizalomhoz hozzátartozik egy stabil jogrend is, tehát én nem akarnám önöket felmenteni ez alól, hogy sokat tettek a bizalomvesztés irányába az egyéb gazdasági jogalkotással, de most a kulturális intézetek hátterét megadó nemzetközi egyezmény törvényi szintű kihirdetése, úgy gondolom, ez egy pozitív, jó lépés. Akár saját személyes tapasztalataimra is visszautalhatok, nagyon nagy élmény volt számomra pont egy évv el ezelőtt - akkor egy kicsit hamarabb ért véget a parlament - voltam egy hétig egy delegáció tagjaként Kínában, épp az ön által említett Pekingben és Sanghajban. Meg tudom erősíteni a saját tapasztalataim által is, hogy barátként tekintenek ránk, barátkén t üdvözöltek és fogadtak bennünket, és úgy gondolom, hogy nagyon méltó és jó távlatokat nyit az a nemzetközi egyezmény, ami a kulturális intézetek kölcsönös létesítését jogilag is alátámasztja. Az MSZPfrakció részéről messzemenően támogatjuk ennek az egye zménynek a törvényi szintű kihirdetését. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, Fidesz. ÉKES JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Nem vitatkozni kívánok Józsa képviselőtá rsammal, mert azt hiszem, magának az egész előterjesztésnek nem ez a hangsúlya és a lényege, hogy a mai magyar jogrendet ki, hogyan értelmezi, hanem ennek az egésznek valóban az a lényege, hogy Magyarország az elmúlt időszakban rálépett egy olyan irányra, amit valóban keleti nyitásnak lehet nevezni. Ha itt Lezsák elnök úrnak a lakiteleki tevékenységét nézem, és mint részese is néha ennek az egész tevékenységnek, akkor hatalmas lépéseket tett és tettünk annak érdekében, hogy valóban a keleti nyitás igazi ért elmében terjedelemmel és tartalommal is meg tudjon töltődni. Azért is mondom ezt, mert nagyon sok országban Magyarországra úgy tekintenek, mint rokon nép vagy mint testvéri nép, és sajnos volt egy olyan időszaka ennek az országnak, amikor ezekben a kérdése kben egy fikarcnyit nem mozdultak előre a különböző esélyek, lehetőségek és azoknak a kihasználása és kiaknázása. Sőt mi több, valóban, az eredmények általában egy ilyen nyitás kapcsán és akár gazdasági, akár tudományos, kutatásfejlesztés területén vagy a kár az oktatás területén, tele zökkenőkkel, de lassan el tudnak indulni, adott esetben a fiatalok cseréje, a tanárok cseréje, és majd ebből tudnak kialakulni tényleg azok az impozáns kulturális együtthatók, amelyekkel egymás népeinek szokásait, kultúráját, akár sporttevékenységét vagy gazdasági tevékenységét is meg lehet ismerni. Ezért is kell szorgalmazni, és ezért is bántott engem az előző vitánál, az európai uniós vitánál, a Tovaris- vagy Tavaresjelentésnél a magyar kormánynak azon törekvése, hogy nagyo n sok olyan céggel köt hosszú távú megállapodást, amelyek mögött megtalálhatók az ázsiai vagy a keleti országok különböző cégbirodalmai is. Ezekkel a szorosabb kapcsolatépítés, gazdasági fejlődés, fejlesztés területén tényleg valóban hihetetlen, óriási per spektívák vannak, csak ezeket idáig nem kellőképpen használtuk és próbáltuk meg feltárni. Bízom benne, hogy azok a lépések is, amelyek a kereskedőházak megnyitását indították el, azok is valóban a magyar és a keleti vagy adott esetben más országokbeli magy ar gazdasági együttműködéseket fogják tudni erősíteni. Tényleg, valóban mindennek az alapja az, hogy egymás kultúráját kellőképpen tisztelve, megismerve próbáljunk meg úgy közelíteni egymáshoz, hogy ne csak a parlamenti képviselők vagy a kormány tagjai, ha nem az egyszerű állampolgárok is, vagy a
