Országgyűlési Napló - 2013. évi nyári rendkívüli ülésszak
2013. július 4 (295. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Dr. Dorkota Lajos (Fidesz) - Tárgyalási szünet elrendelése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
437 és ezek előtt az áldozatok előtt hajtjuk meg a fejünket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportjából napirend előtti felszólalásra: “A földvagyon nem vész el, csak átalakul?” címmel Magyar Zoltán képviselő úr jelentkezett. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő úr! MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Orbán Viktor miniszterelnök úr napirend előtti felszólalásában örömmel hallottam, hogy azokat a kényes üzleti ügyeket, amelyek oly sokszor elhangzottak itt a Ház falai között, azokat végre ő is vitára aján lja, és azt mondta, hogy szeretné, ha ezeket itt együtt megvitatnánk. Én, megfogadva a miniszterelnök tanácsát, rögtön ezzel a vitával el is indulnék, és elkezdeném ennek első állomását. De még előtte visszautalnék a másik napirend előtti felszólalásra, am i az MSZPs képviselő és államtitkár úr közötti vitában bontakozott ki. Gyakorlatilag olyan érzésem volt, hogy én tényleg már csak egy kávét kértem volna legszívesebben; azon ritka pillanatok egyike volt, amikor azt kívántam, hogy bárcsak több felszólalási ideje lett volna mindkettőjüknek, hiszen nagyon példás módon felsorolták azokat a hibákat, bűnöket és azokat a mutyikat, amelyeket a két oldal az elmúlt húsz évben váltógazdaság formájában elkövetett a magyar emberekkel szemben. Azt kell mondjam, mindkett őjüknek igaza volt, amikor a másik oldalt bírálta; egy tökéletes példáját láthattuk annak, hogy a magyar emberek alól hogyan húzták ki ezt az országot. Napirend előttire azért kértem most szót, mert tisztába szeretném tenni azokat a kérdé seket, amelyek a magyar föld körül mostanában a sajtóban és itt a parlamentben is elhangoztak, és úgy vélem, hogy számtalan csúsztatást és hazugságot tartalmaznak. Első körben szögezzük le, hogy a földtörvény nem nyúl a jelenlegi állapotokhoz. Tehát a magy arországi földterületek mintegy felét birtokló nagyüzemekhez semmilyen módon nem nyúl, azokra semmilyen hatással nincsen. Azzal ne jöjjön, államtitkár úr, hogy ha majd lejárnak a húszéves bérleti szerződések, akkor mi fog történni, hiszen jól ismerjük azok at a módszereket, amelyekkel kijátsszák ezeket a kitételeket, egy példát fogok is majd ezzel kapcsolatban mondani. A másik csúsztatás, ami gyakran elhangzik önöktől, az a külföldiekkel kapcsolatos. Ismét alá kell húznom, hogy abban a szófordulatban, ahogy ön használja, illetve a miniszterelnök úr szó szerint azt mondta a külföldiek földszerzésére, hogy be van fejezve - nincs, nem is lesz , ez abban az értelemben igaz, hogyha figyelembe vesszük, hogy átírták a magyar nyelv szabályait, és nem úgy használják a magyar nyelvet, ahogy egyébként a tízmillió hazánkbeli magyar állampolgár ezt használja. Ugyanis a külföldiekre önök az Európai Unión kívüli állampolgárokat értik kizárólag. Ezért azt szögezzük le, hogy az Európai Unión belüli állampolgárok - magyar, osz trák, dán, és teljesen mindegy, milyen példát hozok - földszerzési lehetőségében különbség nem lesz, ugyanazon feltételeket kell majd mindenkinek teljesíteni, így tehát csúsztatnak, hazudnak, amikor az ellenkezőjét állítják. A jövőre vonatkozóan is a nagyb irtok kérdéskörében folyamatosan kis- és középbirtokok megerősítéséről beszélnek, miközben 1800 hektáros birtokmaximumot határoznak meg, sőt a kiskapukkal most már 2500 hektár környékén járhat, amit össze tudnak harácsolni ezek az illetők, ráadásul az össz eszámolást ismét nem tették lehetővé. Nem is lehet csodálkozni, hogy ilyen lett ez a földtörvény, hiszen a gazdák, a magyar emberek véleménye nélkül készült. Azt nekem ne hívja államtitkár úr társadalmi párbeszédnek, ami egy évvel ezelőtt zajlott, és azon törvény kapcsán, amit egyébként már kétszer teljes egészében átírtak, nem is lehetett érdemi társadalmi vita.
