Országgyűlési Napló - 2013. évi nyári rendkívüli ülésszak
2013. július 4 (295. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Dr. Dorkota Lajos (Fidesz) - Tárgyalási szünet elrendelése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
435 júniusban pedig 3583 új munkahely jött létre; a Nemzeti Külgazdasági Hivatal pedig 44 olyan leendő beruházásról és befektetésről tárgyal Magyarországon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , amely újabb 16 ezer munkahel yet jelenthet magyar emberek, magyar családok számára. (Gúr Nándor: Ne tárgyaljál, valósítsál!) Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Dr. Józsa István: Szép volt, Péter! - Gúr Nándor: Kérdezd meg a KSH elnökét!) ELNÖK (dr. Latorcai Ján os) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel kérdezem, hogy a kormány képviseletében kíváne valaki válaszolni az elhangzottakra. (Senki sem jelentkezik.) Nem. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett a Kereszténydemokrata Néppárt képviselő csoportjából Varga László képviselő úr: “A kuláküldözés idején tönkretett magyar gazdák emléknapja” címmel. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő úr! VARGA LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! évszázadokon keresztül jú nius 29e, Péter, Pál napja a magyar gazdák, a paraszttársadalom sajátos ünnepe volt. Ekkor kezdődött az aratás. A falvakban a hajnalban tartott misék, istentiszteletek után mentek ki az aratók az érettgabonaföldre. A római katolikus gazda keresztet vetet t, a protestáns - református vagy evangélikus - pedig “Uram, Jézus, segíts!” fohász után tette meg az első kaszasuhintást. Így kezdődött az aratás. Ez a nap ünnep volt. Az öröm, a hálaadás napja, de a kemény, verejtékes munka kezdete is egyben. Igaz volt m indez az 194849es esztendőkig. Attól kezdve az elkövetkezendő években már a szorongás, a félelem uralta a magyar parasztember szívét az aratás idején. Bizonytalanná vált, hogy az egész éves kemény munkájának eredményéből, a megérett és learatott terményb ől mennyit vihet haza, és hogy egyáltalában vihete valamennyit; hogy marade a családnak elegendő gabona a kenyérre, majd az őszi vetés idejére vetőmag; marade eladásra való, a család megélhetését is biztosító búza, rozs; jute valamennyi árpa az állatok etetésére. Sokan még ma is nagygazdákról, módos parasztságról beszélnek, ha a kuláküldözések szóba jönnek. Hadd mondjak nekik egy érdekes párhuzamot! A Mária Terézia szerinti úrbérrendezés meghatározta, hogy ki számít egésztelkes jobbágynak. 1948 után ezz el az egységnyi jobbágytelekkel már kuláknak bélyegezték a parasztembert. A kuláknak bélyegzett gazdák mindennapjai kapcsán engedjék meg, hogy felidézzek egy valós történetet saját családomból. 1951ben a cséplőgép mellől hazaérkező apósom levetette a cipő jét, kirázta belőle a belehullott magokat, majd sírás közepette közölte a családdal: ennyi maradt. A többit már a gép mellől elvitték a rekvirálók, beszolgáltatás címén. Sem kenyérre, sem vetőmagnak valót nem hagytak. A mindennapok részévé vált a kulákokra kirótt többletkötelezettség, a különböző teljesíthetetlen feltételek, a mind súlyosabb beszolgáltatási kényszer. Ezeken túl nyögött a magyar parasztság a folyamatos hatósági vegzálástól, az erőszaktól, a nyilvános megszégyenítéstől, az ÁVH pincéiben tarto tt “elbeszélgetésektől”. A kulákcsaládok fiatal fiaira a MUSZ, azaz a munkaszolgálatos katonaság embertelen esztendei vártak. A Kommunista Párt még a közellátás megszervezésénél is fontosabb feladatnak tartotta a kulákok üldözését, kínzását, jogtalan bebör tönzését, azaz a maga erejéből is megélni képes parasztság megtörését. Kádár János - Kádár János! - belügyminiszter többek között a kulákok megrendszabályozására hozta létre az ÁVHt. Egyik beszédében célként tűzte ki - idézem : a kulák már az új ÁVHs ru ha láttán is reszkessen és féljen! (15.50)
