Országgyűlési Napló - 2013. évi nyári rendkívüli ülésszak
2013. június 27 (294. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
400 mind a Tatán működő Népfőiskolai Társaság fenntartja Magyary Zoltán emlékét, amit köszönünk, mind a róla elnevezett Eköziga zgatástudományi Egyesület, a Magyary Zoltán Szakkollégium a színvonalas rendezvényeivel, illetőleg a Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíj. Úgy gondolom, hogy mindez Magyary Zoltán örökségének a méltó továbbörökítése. S hadd csatlakozzam a képviselő úrhoz, hogy a köztisztviselők napja előtt pár nappal én is hadd köszönjem meg mindenkinek a munkáját (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , akik az előző években a közigazgatásra áldozták az idejüket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából: “Meddig még?” címmel. Öné a szó, kép viselő úr. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elképesztő hír látott napvilágot a közelmúltban, amelynek értelmében kötelezettségszegési eljárás indulhat Magyarországgal szemben a devizahitelek úgynevezett visszaszorítása miatt. Eze n elképesztő helyzet rávilágít gyarmatosításunk fokára, rávilágít arra, hogy ez a brüsszeli kolhoz mit képzel magáról egy tagállamával szemben, és rávilágít arra az egyenlőtlenségre és kettős mércére is, amellyel Magyarországot kezelik. Hiszen láthatjuk, h ogy a csehek, a lengyelek sokkal korábban korlátozták az úgynevezett devizához kapcsolt hitelek állományát, elterjedését, pénzintézetek által visszaéléssel történő terjesztését, egész egyszerűen kimondták, hogy akinek nincs devizában jövedelme, az nem vehe t fel ilyet. Mi volt erre akkoriban Brüsszel és mi volt erre akkoriban az Unió reakciója? Egyértelműen az, hogy örömüket fejezték ki annak kapcsán, hogy jobban teljesít a cseh és jobban teljesít a lengyel gazdaság, tehát egy egyértelműen örömködő közlemény jelent meg ezt követően. Magyarországgal szemben pedig, amikor Magyarország csak annyit mond, hogy legalább a minimálbér tizenötszörösét érje el annak a devizában mért jövedelme, aki ilyen típusú hitelt fel akar venni, kötelezettségszegési eljárással feny egetőznek. Ez az undorító kettős mérce köszönhető minden korábbi magyarországi kormány - idézőjelben - “áldásos” tevékenységének, annak, hogy a nagy pártok képviselői egymásra árulkodtak NyugatEurópában, egymást fújták be, és Magyarország megítélése ott t art, ahol. De ez senkit nem ment fel azon felelőssége alól, hogy szembe kell szállni ezzel az Európai Unióval, el kell érni, hogy minden olyan csatlakozási szerződéses feltétel, amely károsan érinti Magyarországot, legyen újranyitva, legyen újratárgyalva, és érje el Magyarország, hogy egy brüsszeli vagy akár New Yorki, vagy bármilyen tengely ne magyarázhasson bele ilyen szinten az életébe, főleg akkor ne, ha egy hibás banki terméket árulva, uzsorás módon, visszaélésekkel tarkítva szabadítják azt a magyar p iacra, a magyar lakosságra, és ettől senki nem védte meg a magyar polgárokat. Nem védte meg a magyar polgárokat az a kormányzat sem, amely 2006ban, 2007ben már a svájci jegybanktól is felhívást és információt kapott arra nézve, hogy ebből baj lehet, a Ma gyar Nemzeti Bank akkor el is készíthette a szükséges stresszteszteket, láthatták, hogy mi lesz a devizahitelezés folyamatából, mégsem tettek semmit. Az állami felügyeleti szervek pár közleményen túl szintén nem tettek semmit. Az akkori ellenzékek módosító indítványainak tömegeit és pozitív javaslatainak tömegeit sem találjuk sehol, sem a világhálón, sem a média különböző szereplőinek csatornáin. Tehát láthatjuk, hogy cinkos csend övezte ezt az egész hazaárulással felérő folyamatot (Közbeszólás a Fidesz sor aiból: És ti mit tettetek? - Dr. Józsa István: Felgyújtották a tévét!) , és láthatjuk azt az undorító kettős mércét is, miszerint a cseheknek és a lengyeleknek lehet tiltani a devizahitelezést, és örömködik ezen Brüsszel, Magyarországnak pedig még a kísérle tét sem lehet ennek elkövetni - ez visszataszító, fel kell lépni ellene.
