Országgyűlési Napló - 2013. évi nyári rendkívüli ülésszak
2013. június 26 (293. szám) - A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági vonatkozású jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP):
377 vezetője, tehát ez az ő szakmai kvalitásait mutatja. Az viszont a kormány szándékait mutatja, hogy hirtelen 49 százalékra növelték a befolyásukat ezekben a pénzintézetekben. Tehát az élet azokat a takarékszö vetkezeti vezetőket igazolja, és tekintettel arra, hogy ők ott élnek a fogyasztóik, a tulajdonosaik között, tehát abszolút közvetlen közelből érzékelik a valóságot, attól tartottak, hogy az állam egyszer csak beteszi a lábát a szektorba, és ettől előbb vag y utóbb csorbul a szövetkezeti hitelintézetek szuverenitása. Tudom, hogy mit mondanak önök, hogy volt a solti bedőlés, aztán a Jógazda Takarékszövetkezet bedőlése, de aki tanult - márpedig még a jogászok is tanultak - logikát, az azért tudja, hogy példából nem lehet általánosítani, mert egykét példa még nem bizonyít egy rendszert. Annyi következtetést le lehet vonni, hogy feltőkésítésre, átszervezésre valószínűleg szükség van, de nem így egyoldalúan, hanem az érintettek, a szakemberek bevonásával. Az együt tműködés formáiról elvileg egyeztettek a kormány és a takarékszövetkezetek képviselői, a Magyar Fejlesztési Bank másfél éve elkezdte vizsgálni a szövetkezetek ernyőbankja, a Takarékbank 39 százalékos részvénycsomagjának megvásárlási lehetőségét. Az ügylete t az MFB azóta már lezárta, ez megtörtént, viszont a szakmai tárgyalások azóta se hoztak eredményt, nem folytatták, tehát ez az előterjesztés nem a szakmai egyeztetések terméke. A kabinet várt ezzel az időzítéssel, amit már az imént elmondtam. A javaslat a lapján a takarékszövetkezetek saját intézményvédelmi alapjai megszűnnek, és létrejön a szövetkezeti hitelintézetek integrációs szervezete keretében egy összevont intézményvédelmi alap. Ehhez minden takaréknak kötelezően csatlakozni kell, tehát végül is a t örvény erejénél fogva a szövetkezetek pénzéből valósítja meg döntően a kormány ezt a védelmi alapot, ugyanakkor a tetejére odarakja a saját integrátori szervezetét, amelynek vezetéséről majd ő fog gondoskodni. Ez az integrációs szervezet egymilliárd forint induló vagyonnal jön létre, amelyet a Magyar Fejlesztési Bank bocsát rendelkezésre majd. Az integráció magába olvasztja a meglévő, az államtitkár úr által említett négy intézményi alapot, ugyanakkor a prudenciális szabályokat, a szavatolótőke szolgáltatás át, illetve hogy mit vizsgálhat a megfelelő tőkeellátottságot illetően az egyes szövetkezeteknél. Ha nincs meg a minimális tőkeellátottság, akkor átmeneti időszakra tőkeemeléssel stabilizálja a működést. Olyan metódusokat jelöl ki, amelyeknek révén nem az eddigi tulajdonosok döntése, szabad döntése az, hogy hogyan működik, hanem gyakorlatilag megválhatnak a tulajdonuktól. Átalakul a Takarékbank tulajdonosi szerkezete és működése is. A takarékok jelenleg összesen 60 százalékban tulajdonosai ennek a banknak, részvényeiket azonban kötelezően el kell majd adniuk a Magyar Fejlesztési Banknak. Az Állami Hitelintézet mellett a Magyar Postának lesz még meghatározó részesedése a Takarékbankban, amely tőkeemeléssel megszerezheti a szükséges pozíciókat. A szövetkezetek egy részvényt kapnak fejenként, amelyért ráadásul nem ellenőrizhetik a Takarékbank működését, hanem éppen fordítva: a bank a szövetkezeti hitelintézetekre kötelező szabályzatot fogad majd el a kockázatkezelés részletes szabályaival, a hitelezéssel - na it t jön, hogy majd jönnek a csókosok , a betételhelyezéssel, a készpénzgazdálkodással és a befektetési politikával kapcsolatban, sőt előírhatja a követendő üzletpolitikát, a közös marketingtevékenységet és az egységes informatikai rendszer kialakítását is. Mondjuk, lehet, hogy ez előremutató, csak kérdés, hogy milyen prudenciális elemekkel használják. Szólni kell még a szakmai működés tekintetében arról, hogy a takarékszövetkezetek a vidék bankjai, alapvetően az agrárfinanszírozás sajátos és nagyon nehéz fel adatkörét látják el. Üzletileg az agrárfinanszírozás nem a legprofitábilisabb banki tevékenységek közé tartozik. Mondhatni, hogy ez nagyon szoros bizalmi viszonyt tesz szükségessé a tulajdonosok, a szövetkezetek és a finanszírozott gazdák, gazdálkodási egy ségek között. Ebből a működésből ez eltűnni látszik, tehát ilyen alapon a teljes magyar agrárfinanszírozás - legalábbis ami a gazdákat illeti, és nem a nagy cégeket illeti - lényegében bizonytalanná válik.
