Országgyűlési Napló - 2013. évi nyári rendkívüli ülésszak
2013. június 26 (293. szám) - A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági vonatkozású jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár:
373 változtatják meg a szövetkezeti működés jogi kereteit, fennmarad az “egy tag egy szavazat” elve, és a tag ok továbbra is helyi szinten döntenek az eredmény felosztásáról. A kormány azt várja a törvényjavaslat elfogadásától, hogy a szövetkezeti tagság ismét vonzóvá válik, mivel a szektor egésze az ország teljes területén egyre inkább egységesen tudja majd kiszo lgálni az ügyfeleket, és ezzel jelentős piaci szereplővé válhat. Tisztelt Országgyűlés! A szövetkezeti hitelintézetek különleges hitelintézetként nélkülözhetetlenül fontos szerepet játszanak közvetlen környezetük gazdasági fejlődésében, a szövetkezeti hite lintézeti szektor üzleti teljesítménye azonban elmarad a lehetőségeitől. Ezt mutatja a piaci részesedésük tartós csökkenése, a kereskedelmi bankokra jellemző 132 százalékosnál lényegesen alacsonyabb, 55 százalékos hitelbetét arányuk. A piacvesztés mellett jellemző tendencia a szövetkezeti hitelintézetek csökkenő társadalmi beágyazottsága. Az 1994ben még közel kétmilliós szövetkezeti tagság mára huszadára, mintegy százezer főre apadt. A szektor széttöredezett az intézményvédelem területén is. Formálisan né gy integrációs együttműködés jött létre, négy intézményvédelmi alap köré szerveződve, ezek rövidítve az OTIVA, a TAKIVA, a HBA és a REPIVA. Az önszabályozás ellentmondásait mutatja, hogy öt takarékszövetkezet máig sem tagja egyiknek sem. A legszorosabb egy üttműködést az OTIVA intézményvédelmi alap köré szervezett integráció valósította meg, de ez sem biztosítja a nyugateurópai versenytársak által működtetett takarékszövetkezeti integráció kínálta előnyöket. A takarékszövetkezetek hatékonysága meg sem közel íti a kereskedelmi bankokét és a külföldi versenytársakét. A magas működési költségszint elsődleges oka a közös informatikai és háttérrendszerek hiánya. A takarékszövetkezetek üzleti folyamatai helyenként kezdetlegesek, a gépesítettség hiánya miatt magas h ibalehetőséget hordoznak magukban, ugyanakkor magas a rendszerkockázat is. Az elmúlt évek takarékszövetkezeti csődjei rávilágítanak arra, hogy a létrejött takarékszövetkezeti integráció intézményvédelmi alapjai meglévő tőkeerejükkel, eszközrendszerükkel ne m alkalmasak a szektor szereplőinek védelmére. Az Európai Unió irányelveivel összhangban a hazai jogszabály az integráció és együttműködés lazább formájának megvalósítása esetére kedvezményeket biztosít az integrációt létrehozó takarékszö vetkezeteknek. Ellentétben azonban a legtöbb európai országban érvényes szabályozással, a hazai jogszabály nem kötelezi a takarékszövetkezeteket arra, hogy részt vegyenek valamelyik integrációs együttműködésben. A szabályozás által biztosított lehetőség el lenére a magyar takarékszövetkezetek által megvalósított integrációk nem felelnek meg a hazai jogszabály biztosította feltételeknek, így a likviditási és tőkemegfelelésre vonatkozó kedvezményeket sem tudják kihasználni. Amennyiben nem sikerül az integráció nak a feltételeket teljesítenie, úgy a kedvezmények helyett a takarékszövetkezetek valószínűleg a felügyelet által előírt többlettőkekövetelménnyel fognak szembesülni. Sok olyan intézmény is lehet, amely külső segítség nélkül ennek nem tudna eleget tenni. Az európai szabályozás jövőre életbe lépő új rendeletei szigorodó tőke- és likviditási követelményeket támasztanak annak érdekében, hogy a kisebb bankokat az eddiginél jobban ösztönözzék az integrációs együttműködésre. A központi intézményhez tartósan kap csolódó, szorosabban integrált takarékszövetkezetek számára a felügyeleti hatóság a korábbinál több területen felmentést adhat a követelmények egyedi alapon történő teljesítése alól. Azok az intézmények és hálózatok, amelyek képesek lesznek kihasználni a s zabályozásból adódó kedvezményeket, jelentős hatékonysági és versenyképességi előnyre tesznek szert. Amennyiben a hazai takarékszövetkezetek nem lesznek képesek megvalósítani az integrációs együttműködés megfelelő formáját, meglévő versenyhátrányuk fokozód ni fog. A nyugateurópai takarékszövetkezeti modellek példaértékűek a piaci részesedés, a hatékonysági mutató és az alacsony költséghányad szempontjából. A hazainál jobb teljesítménymutatóikat a szövetkezeti jelleget határozottabban védő szabályozásnak és a sokkal összehangoltabb integrációs együttműködésnek köszönhetik. A holland szövetkezeti bank, a Rabobank a betéti és vállalati
