Országgyűlési Napló - 2013. évi nyári rendkívüli ülésszak
2013. június 18 (291. szám) - Az Országgyűlés 2013. évi nyári rendkívüli ülésszaka következő ülésének összehívása
225 néhány olyan intézkedést hoztunk, legyen szó pont a fiatalok lakáshoz jutásának támogatásáról is, amely próbált visszahozni valamit a korábbi intézményekből. Tervezi is egyébként a kormány, hogy bővíti ezeket a lakáskedvezményeket. A másik terület, amiben most nem akarnék nagyon széles kapukat nyitni, de ugye, ez a demográfiai vagy népesedési probléma, amivel küzd Magyarország és küzd egész Euró pa. Most itt értelemszerűen csodát nem lehet tenni, nagyon sok intézkedéssel lehet javítani, hiszen a magyar demográfia 30 éve is bizonyítja, hogy egyébként a születések számát lehet bizonyos gazdasági ösztönzőkkel segíteni - lásd a nagy ’7375ös kohorszo knál, hogy az akkor bevezetett családi kedvezmények jelentősen növelték az akkori születések számát. Ugyanakkor épp ma van egy paradigmaváltás egyébként a demográfiai világban a tekintetben, hogy nagyon sokáig úgy gondolta a liberális tudósvilág, hogy alap vetően a jövedelmi viszonyok növekedésével arányosan csökken a gyereklétszám, és nagyon sokáig ez dogma volt, és emlékszem parlamenti vitákra még a ’90es évek közepén, amikor mi - az akkori ellenzék - már családi kedvezményekről gondolkodtunk, és arról, h ogy hogyan lehet a gyermekvállalást ösztönözni. Akkor az volt, hogy teljesen felesleges, mert a világban ez a tendencia, és kész; ha egy ország gazdagabb, kevesebb a gyerek. Ezzel a dogmával számol le egyébként nemrég, csak képviselő úr figyelmébe ajánlom, valamelyik kaliforniai egyetemen jelent meg egy elég komoly cikk arról, hogy ez a tendencia vagy ez az általános megvilágítás nem érvényes, hiszen NyugatEurópa jó néhány országában az elmúlt húsz évben növekedett a gyermekvállalási kedv. Érdekes módon ne m a konzervatív országokban, tehát nem a spanyol, olasz, görög területen, hanem a skandináv modellben magasabb a gyermekek vállalása, itt, akár Írország, Izland, Norvégia vagy Svédország példája, ahol mármár ugye, a reprodukcióhoz szükséges 2,1es gyermek vállalást is elérte egyes években. Bár teszem hozzá, hogy itt a bevándorlók kérdését ugye, nehéz vizsgálni, hogy ezekben az országokban nagyon magas a bevándorlók, főleg muszlim bevándorlók aránya, tehát itt azért lehet árnyalni ezen a képen, hogy hogyan i s alakul. Egyébként Magyarország sem áll bizonyos tekintetben rossz helyen, erre is van szakirodalom. Meg lehet nézni, hogy Magyarországon, ha van az alagút végén fény, akkor egy olyan demográfiai specialitással bír a magyar családvállalás, hogy alapvetően igaz az a tendencia, hogy az alacsonyabb jövedelműek vállalnak mindenhol több gyereket, Magyarországon viszont, ha lefelé vannak az alacsony jövedelműek a grafikonon, és fölfelé a magasabb jövedelműek, a végén van egy kis kunkor, ezt így is hívják. Tehát Magyarország egy speciális olyan ország, ahol a magas jövedelműeknél magasabb a gyermekvállalás, mint például a közepes jövedelműeknél. A kormányzati politika pont erre épül, és ezt próbálja kihasználni, hogy úgy próbálja a támogatást megadni, hogy azt a m agyar specialitást, ami egyébként nem jellemző még a nyugateurópai országokban sem, megpróbálja fölerősíteni. Valószínűleg jó néhány kérdés egyébként még társadalmilag nem lett kibeszélve, legyenek ezek a gyermekvállalásnak akár bizonyos orvosetikai kérdé sei is, akár a gyermekek nemének megválaszthatóságán keresztül, amely nyugati példák alapján - például Ausztráliában - növelte a gyermeklétszámot. Ebbe most nem akarok belemenni, mert ezek nincsenek kibeszélve a társadalomban. Azt gondolom, van dolgunk, a tendenciák sajnos nem nekünk kedveznek, de a kormány nem adja föl a küzdelmet. Köszönöm szépen. Az Országgyűlés 2013. évi nyári rendkívüli ülésszaka következő ülésének összehívása
