Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 18 (262. szám) - Pörzse Sándor (Jobbik) - az emberi erőforrások miniszteréhez - “Nem szégyelli magát, hogy előbb Táncsics-díjat ad Szaniszló Ferencnek, majd elhatárolódik tőle?” címmel - ELNÖK (Jakab István): - PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): - ELNÖK (Jakab István): - BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere:
1587 Pörzse Sándor (Jobb ik) - az emberi erőforrások miniszteréhez - “Nem szégyelli magát, hogy előbb Táncsicsdíjat ad Szaniszló Ferencnek, majd elhatárolódik tőle?” címmel ELNÖK (Jakab István) : Tisztelt Országgyűlés! Pörzse Sándor, a Jobbik képviselője, azonnali kérdést kíván fe ltenni az emberi erőforrások miniszterének: “Nem szégyelli magát, hogy előbb Táncsicsdíjat ad Szaniszló Ferencnek, majd elhatárolódik tőle?” címmel. (Derültség az ellenzék soraiban. - Ertsey Katalin közbeszólása.) Pörzse Sándor képviselő urat illeti a szó . (Közbeszólások.) Megkérem a képviselőtársaimat, hogy szíveskedjenek végighallgatni a képviselő urat. Öné a szó. PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Az élet a legnagyobb dramaturg. Annyit szeretnék csak hozzátenni mindkét úrnak, hogy az a N yirő, akiről önök beszélnek, nem Gyula volt, hanem József - Gyula az a Horn. (Balog Zoltán: Ezt mondtam az előbb!) Igen. Köszönöm szépen. Miniszter Úr! Ebben az országban megszokott most már több mint húsz éve, hogy minden politikai párt a hozzá tartozó sz ellemi holdudvart, újságírókat valamilyen módon jutalmazza, ezek egyik módja a különféle kitüntetések. Én teljesen életszerűtlennek tartom azt, hogy ön nem tudta, hogy Szaniszló Ferencnek milyen munkássága van, tehát ezt egyszerűen nem tudom elfogadni. De ha mégis elfogadnám, és azt mondjuk, hogy ön nem tudta és úgy tüntette ki, azt is botrányosnak tartom; azért legyünk őszinték: miniszterként kitüntetni valakit úgy, hogy nem tudja, hogy kiről van szó, szerintem ez is botrány. De a legnagyobb botrány az, ho gy utána attól az embertől, akit ön kitüntet, elhatárolódik, és tegyük hozzá, hogy kinek a nyomására határolódik el, hát egészen elképesztő: három olyan újságíró hatására határolódik el, aki az elmúlt 25 évben abban a hazaárulásban, amit a tőlem jobbra lév ő frakció mutatott, mint újságíró tevékenyen részt vett. Ebből a mocskolódásból visszahullott Bakay professzorra is, akinek, így van, nem Táncsicsdíj járna, uraim, hanem szobor, és visszajutott arra a Petrás Jánosra is, akinek semmi bűne nincsen, egy nemz eti érzelmű zenekarnak a vezetője. (Ertsey Katalin: Nemzeti érzelmű!) Ezekre az emberekre is hullott abból a mocskolódásból, amit már Szaniszló Ferenc sem érdemelt meg. Miniszter Úr! Ez egy farizeus lépés volt, ez egy gerinctelen lépés volt, ne haragudjon, hogy ezt mondom, de most tulajdonképpen mi történik? Visszavonja vagy nem vonja vissza ezt a díjat? (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Balog Zoltán miniszter úrnak válaszadásra. Öné a szó, miniszter úr. B ALOG ZOLTÁN , az emberi erőforrások minisztere : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Hogy a kérdésére válaszoljak: szerintem szégyellje az magát, aki ha hibázik, akkor nem hajlandó beismerni (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórv ányos taps a független képviselők soraiban.) , mismásol, eltakargatja, kibúvókat keres, összevissza hazudozik; önt minősíti az, ha úgy gondolja, hogy én ebben a helyzetben egy olyan dolgot mondok, ami nem felel meg a valóságnak. Valóban nem ismertem, nem va gyok nézője az Echo Televíziónak, és nem ismertem azokat az adásokat, amelyeket aztán később a tudomásomra juttattak. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Az ATVt tetszik nézni?) Ebben a Házban nem szeretném idézni azokat a mondatokat, amelyeket Szaniszló Fere nc, tartok tőle, valami irracionális magatartásból kifolyólag elmondott, és amelyek népekre és népcsoportokra olyan negatív jelzőket tartalmaznak, amelyek nem férnek össze a személyes hitvallásommal. Amikor erre rájöttem, anélkül, hogy erre engem bárki köt elezett volna, vagy bárki előtt meghajoltam volna,
