Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 7 (275. szám) - Az önkormányzati segély kialakításával összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik):
3280 náluk csak olyan értelem ben lesz ügyfélfogadás, hogy hetente háromszor két munkatárs fog az összevont önkormányzati hivatalból kimenni. 1800 ember életét egy kétszeres átszállással elérhető városból fogják majd intézni és ellenőrizni. Hogyan fog így megvalósulni az a vágyott cél, amit TuriKovács Béla képviselőtársam is elmondott? Sehogyan! Éppen ez az a felelősség, amit hiába tolnak rá az önkormányzatokra, egyszerűen nem fogják tudni felvállalni, mert nem lesz meg hozzá a kellő apparátus, nincs az az adminisztráció, amivel ezt fe l tudnák dolgozni. A harmadik kérdés pedig - ami már szintén elhangzott többek részéről - a források. Hogyan, miből lesz biztosítva ezeknek a segélyeknek a kifizetése? Az általános indoklásból szeretnék röviden idézni. “Az önkormányzatok döntése az is, hog y az egyes ellátások biztosítására mekkora összeget terveznek a rendelkezésükre álló kereten belül.” ÉszakkeletMagyarországon vagy DélnyugatMagyarországon azokon a kistelepüléseken, azokban az aprófalvakban, ahol - ahogy az előbb is hallottuk - a saját b evételeikre kell alapozni, milyen források lesznek? Gyakorlatilag reménytelen lesz, hogy itt bármit kifizessenek. Hadd utaljak vissza egy korábbi vitára, államtitkár úr. Azt hiszem, egy héttel ezelőtt egy hétfői napon arról szavaztunk, hogy a költségvetési koncepciót meddig kell benyújtaniuk az önkormányzatoknak, s akkor én felidéztem azt, hogy noha most lehetőséget kaptak az önkormányzatok arra, hogy újra csak később, majd ez év október végéig nyújthassák be a költségvetési koncepciójukat, mint ahogy az ko rábban is volt, ennek ellenére már vannak olyan települések, olyan önkormányzatok, amelyek ezt megszavazták, és példaként említettem Budapest Belvárosát, ahol Rogán Antal a polgármester. Ők ugyanis már megszavazták a jövő évi költségvetési koncepciót, tehá t a parlament gazdasági bizottságának az elnöke e tekintetben eminens volt, és már előre teljesítette azt, amit végül is csak október végéig kellene. No de rendkívül beszédes az, hogy mi az, ami a Belvárosban nyilvánvalóan fontos, hogy bekerüljön a jövő év i költségvetésbe. Két dolog. Egyrészt az, hogy megint szükség lesz nagyon komoly vagyonfelélésre, milliárd fölötti vagyonelidegenítésre azért, hogy a működést tudják támogatni, másrészt hogy a helyi adók összegét a bevételek növelése érdekében emeljék. Mit várunk akkor egy borsodi vagy egy zalai kistelepüléstől, ha az arány szerint egyik leggazdagabb önkormányzatnak is így kell már előre gondolnia a következő évi költségvetésére, hogy a bevételeit ilyen, mondjuk így, faramuci módon próbálja növelni úgy, hog y az állampolgárokra próbálja továbbtolni a terheket? Hogyan lehet egy kistelepülési önkormányzat területén lakóknak a terheit még tovább növelni akkor, amikor 90 százaléknál magasabb a munkanélküliség? Hogyan lehet majd a saját bevételeket megteremteni ah hoz, hogy aztán majd segély formájában azt vissza lehessen osztani? Sehogy! Mi tehát semmiképpen nem ebben az irányban látjuk a megoldást. Meggyőződésünk, hogy e tekintetben is az lenne a legfontosabb kormányzati program, hogy a kistelepüléseket újra meger ősítsük, s itt ne tessék nekem az adósságkonszolidációról beszélni, mert ha valakiknek az adósságkonszolidáció nem segített, mert nem volt adósságuk, mert nem tudtak eladósodni, azok jellemzően a kistelepülések voltak. (12.00) Igen, a megyei jogú városaink , azok voltak több tíz milliárddal eladósodva. Hadd ne kelljen fölsorolnom azon megyei jogú városok polgármestereinek nevét, akik e tekintetben élen jártak. Pontosan a kistelepüléseink adósságkonszolidáció tekintetében éppen hogy nagyon is feszesen gazdálk odtak. Nem tudtak, mert nem tudtak mire eladósodni. Ugyanakkor viszont az önkormányzati támogatások rendszerében pontosan a kistelepülések segítéséből vonul ki leginkább az állam, noha tudjuk, hogy Magyarország jövője számára, a jövőnk, az életben maradásu nk lehetősége éppen a kistelepüléseknél van. Be kell laknunk újra Magyarországot, és ez csak úgy lehetséges, ha újra megerősítjük falvaink életét. E tekintetben pedig a kormányzatnak különös felelőssége van, nem vonulhat ki ezen önkormányzatok finanszírozá sából, mint ahogy most is, az előttünk fekvő törvényjavaslatból ez látszik, ebből kitűnik.
