Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 26 (256. szám) - A Malév Zrt. és a Budapest Airport Zrt. szocialisták és szabad demokraták általi privatizációjának körülményeit, továbbá a Malév Zrt. visszaállamosításának folyamatát, valamint jelenlegi fizetésképtelenségét és felszámolását előidéző, 2002-2010 között... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - BERTHA SZILVIA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
953 közlekedést érintő jogszabályok előkészítésében való részvétel, és a légi közlekedés fejlesztését szolgáló intézkedések végrehaj tásának koordinálása. (0.20) 2010. július 11én a sajtóban megjelentek szerint Márton Attila úr többek között a következőket nyilatkozta. “Reálisan kéthárom éven belül üzemi szinten nullszaldós lehet a Malév magyar nemzeti légitársaság. A Malév esetében a cél a működőképesség fenntartása, ami nemcsak a munkahelyek megtartása miatt, hanem nemzetgazdasági szempontból is fontos. A szabályozás legfontosabb feladata most az, hogy az elavult légiközlekedési törvény helyett újat alkossanak.” A miniszteri biztos e lmondta: a Ferihegyi repülőteret üzemeltető Budapest Airport privatizációban vállalt fejlesztéseit visszamenőlegesen átvizsgálják. És még sorolhatnám. Ennek az egésznek a lényege az, hogy ezek a témák mindmind a vizsgálóbizottság témakörét é rintik, ezért feltétlenül indokolt lett volna a miniszteri biztos urat is meghallgatnunk. Különösebb alapja nem is lehetett az elutasításnak, hiszen megbízása a vizsgálóbizottsági időszakra esett, mégsem került sor a meghívására. De a bizottság többszöri k érésem ellenére sem hallgatta meg a pilótákat sem. Ez is érthetetlen, hogy miért nem. A privatizációs folyamatban egy darabig a pilóták szövetsége is versenyben volt, csakhogy az MSZPkormány érdemben nem tárgyalt velük. Erre természetesen Veres János volt pénzügyminiszter úrnak megvolt a válasza, ami ismereteink szerint korántsem felel meg a valóságnak, mert a hiányolt bankgaranciával igenis rendelkezett a pilóták szövetsége. Csakhogy ezt a nyilvános szembesítést fontos lett volna megtenni, hiszen teljesen nyilvánvaló felelősséget lehetett volna megállapítani akkor, ha kiderül, hogy valójában indokolatlanul mellőzték a privatizáció során azt a befektetői csapatot, akik magyarok voltak elsősorban, a légügyi szakmához is értettek, és a legjobb eséllyel tudták volna hosszú távra nyereségessé tenni a Malévot. Ahogy arról is érdemben beszélhettek volna, hogy milyen üzletstratégiai döntési hibák történtek a nyolc év alatt, amik szerepet játszottak a csődbe jutásban. De mint említettem, hiába kértem, a Hunalpa veze tő képviselőjét nem hallgatta meg a bizottság. A miértre nincs válasz. A Jobbik szerette volna belevetetni a jelentésbe tételesen, hogy kik azok a személyek, akiknek meghallgatását a bizottság egyes tagjai javasolták, ám arra mégsem került sor, illetve hog y milyen dokumentumok azok, amiket megkaptunk, amik a jelentés elkészítéséhez felhasználásra kerültek, és mik azok, amiket bár megkértünk, mégsem kaptunk meg a bizottsági munka befejezéséig sem, sőt a mai napig sem. Sajnos ezek nem kerültek bele a jelentés be. Szükséges megemlítenem, hogy a vizsgálóbizottság nem alkalmazott egyetlen olyan szakértőt sem, aki valóban végigkövette volna az elmúlt 1015 évben a Malév és a repülőtér körüli történéseket, tehát ezáltal hiteles, szakmailag első kézből származó és al átámasztott, saját tapasztalaton alapuló információkkal rendelkeznének. Pedig az ilyen szakértők alkalmazásával a bekért dokumentumok felhasználása és így a megállapítások is sokkal célzottabbak, megalapozottabbak lettek volna, a jelentés elkészítésekor pe dig nem lett volna szükség olyan másodlagos forrásokra hivatkozni, mint a Fehér könyv. Természetesen ilyen független szakemberek a Jobbik háttérmunkálataiban szép számban részt vettek és segítették azt egészen a jelentés elkészítéséig, ám ezért az Országgy űléstől, a bizottságtól semmilyen díjazásban nem részesültek, a bizottsági üléseken hozzászólási, kérdezési vagy javaslattételi joguk nem volt. Ezt a hozzáállást egy parlamenti vizsgálóbizottság esetében méltatlannak és kisstílűnek tartjuk, vagy szándékosn ak, ugyanis a Jobbik többször is kezdeményezte a bizottsági szakértők kérdésének napirendre vételét, ám annak megtárgyalása mindig elmaradt. Meggyőződésem, hogy a megfelelő szakértők hivatalos bevonásával nagyon komoly dolgokra lehetett volna fényt deríten i. Persze itt megint felmerül a kérdés, hogy tán pont ettől félt a kormány. Ez egy olyan hiányosság a kormány és a bizottság részéről, ami érthetetlen.
