Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 26 (256. szám) - A Malév Zrt. és a Budapest Airport Zrt. szocialisták és szabad demokraták általi privatizációjának körülményeit, továbbá a Malév Zrt. visszaállamosításának folyamatát, valamint jelenlegi fizetésképtelenségét és felszámolását előidéző, 2002-2010 között... - DR. GRUBER ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
941 Az informatikai rendszer elavult és a létszámfelesleget sem csökkentették, annak ellenére, hogy 2,6 milliárd forint került végkielégítésként k ifizetésre ebben az időben. A folyamatos állami támogatások sem hozták meg azt a kívánt eredményt, ami a cég stabilitását biztosította volna. A 2003as flottamegújítás és regionális hálózatkiépítés a szükséges anyagi források megléte nélkül történt, ennek aztán a későbbiekben jelentős és súlyos következményei is voltak. A szocialistaszabad demokrata kormányok idejében a Malév sorozatosan rossz stratégiai döntéseket hozott, rossz stratégiai tervezést folytatott. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az általun k is megismert anyagokból az egymásnak ellentmondó stratégiai tervek és az e tervek megvalósítása során is megvalósuló hibák sorozata. A jelentés a piaci kereslet igen erős ingadozásának okaként a nemzetközi terrorizmus és a konkurens fapados légitársaságo k megjelenését nevezte meg. A jelentés kiemeli továbbá, hogy az évi többmilliárdos haszonnal működő üzemanyagkiszolgáló egységet 5 milliárd forint készpénzért adták el a Budapest Airportnak. Itt hadd mondjam el, hogy miután ez az értékesítés megtörtént, e nnek az adásvételi szerződésnek az egyik pontjaként szerepelt az, hogy a szerződéskötést követő esztendőben az eladónak, vagyis a Malévnak még több olyan nagyjavítást kellett végeznie az üzemanyagellátó, tároló rendszeren, ami után a vételár túlnyomó rés zét tulajdonképpen vissza is adta a vevőnek, hiszen olyan fejlesztésekre vállalt kötelezettséget az eladó, amire már a tulajdonátruházás után jóval későbbi időpontban, a következő esztendőben került sor. Ez meglehetősen megdöbbentő volt számomra mint jogás z számára, de megdöbbentő volt számomra sportpilótaként és ejtőernyősként is, hogy ilyen módon lehet egy, a működtetéshez elengedhetetlenül szükséges vagyoneszközt átadni a lassan már jelképes vevőnek. A szocialistaszabad demokrata kormányok a Malév Zrt. életben tartása érdekében semmilyen komoly stratégiát, semmilyen koncepciót nem dolgoztak ki, hanem a működésképtelenné vált cégnek a privatizációt szánták. A magánosításra valódi, szabályos lehetőség nem volt, így a kormány a vagyonkezelő akkori vezetőit egy kétségeket felvető, mondhatni, jogszerűtlen eljárásba sodorta bele. Bár a későbbiekben az akkori kormány nagy hanggal jelezte azt, hogy milyen nagy kincs a Malév, és milyen fontos egy nemzeti légitársaság, ebben az időben érdekes módon pusztán egy pénz ügyi szemléletű döntési mechanizmust tartottak elfogadhatónak, vagyis minél gyorsabban pénzzé tenni a Malévet, minél gyorsabban bevételhez juttatni a több sebből vérző büdzsét. Természetesen lehetőség van erre, csak akkor a későbbiekben felesleges a nemzet i légitársaságok fontosságára hivatkozva számon kérni a vizsgált időszakon túli történéseket, eseményeket. A következő időszakban azért a bizottság - fogalmazzunk úgy, hogy - véletlen összefüggéseket, véletlen egybeeséseket, véletlen kapcsolati rendszereke t is talált ebben a szövevényes és sajnos nagyon nehezen kibogozható ügyben. A privatizációs eljárással kapcsolatban fontos megemlíteni - ahogy azt elnök úr is megemlítette , hogy az Európai Unió tagjai vagyunk, így több olyan uniós szabály vonatkozik rán k, amelyek a cég későbbi sorsában is jelentős szerepet játszottak. Ezek közül kiemelendő az a bizonyos tilos állami támogatás, amit a nemzeti légitársaság megkapott, és ennek a visszafizetését, teljesen jogszerűen, az Unió megfelelő formában kikövetelte ha zánktól. Ugyanakkor van egy másik feltétel is, például az, hogy nemzeti légitársaság nem rendelkezhet Európai Unión kívüli többségi tulajdonossal. E szabály megkerülése érdekében, amikor a privatizáció történt, a későbbi nyertes, az AirBridge Zrt. magyar m agánszemélyeket vont be, név szerint Költő Magdolnát és Kiss Kálmánt nevezték meg a többségi tulajdonosnak. Érdekes volt a bizottsági meghallgatás során azt megélni, hogy az állami vagyonkezelő szerv akkor, az események idején hivatalban lévő vezérkara köz ül egyetlenegy vezető tisztségviselő sem emlékezett Költő Magdolnára, nem tudták, hogy az általuk kinevezett Költő Magdolna hogyan került a cégbe. Azt hiszem, hogy ezt szó szerint lehet olvasni, a meghallgatásokon valamennyi ÁPV Rt.s vezér értetlenül állt azzal szemben, hogy ki is lehet ez a Költő Magdolna, akinek a kezébe került a döntés. De Kiss Kálmán is érdekes személyiség volt a meghallgatások során, és meg kell mondjam, a későbbiekben az ő kritikai megjegyzései a cég későbbi vezetésével szemben telje sen helytállóak
