Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 26 (256. szám) - A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
932 a tudomány melléáll, kikísérletezi, piacképessé teszi, és ahhoz behívja a vállalkozót. Egy ilyen tudományos park évi árbevétele 100 milliárd ame rikai dollár, és a kiadása 3 milliárd. Csak példaként mondom ezt, hogy lehetne Magyarországból ezt is csinálni. Csak ha állandóan a pesszimista, az irigységre épülő, a széthúzásra épülő gondolkodás mellett próbáljuk meg letenni a voksunkat, és mindig azt h inni saját magunkról, hogy itt van a zsebemben a bölcsek köve, akkor nem leszünk képesek rá. Ha a magyar társadalomnak azt üzenjük, hogy azok a csúnya emberek, akik a politikát csinálják, alkotják, és törvényeket hoznak… - hisz ma is példa volt a parlament i vitában erre, amikor egyik képviselő megszólalt, hogy azért adtunk a határon túliaknak állampolgárságot, mert szavazatokat akarunk azzal megvásárolni. 2007ben Illésfalván ott voltam egy 93 éves idős erdélyi magyar családi házában az autonómiaaláírások gyűjtésével kapcsolatosan. Ez a 93 éves bácsika azt mondta nekem: képviselő úr, fiam, mert mondhatta ezt is nekem, nekem már kétszer volt magyar állampolgárságom, amikor megszülettem, és volt egy időszak, amikor úgyszintén magyar lehettem. Engem egy dolog érdekel, hogy mielőtt meghalok, itt a szívemnél a magyar állampolgársági igazolványom legyen. (22.30) Ugye, az embernek eszébe jut 2004. december 5e. Mire vagyunk képesek? Tehát a keretstratégia is tulajdonképpen arról szól, hogy képesek vagyunke úgy meg változni, olyan hatást elindítani az országban, amikor a társadalom egésze úgy érzi, hogy egy cél irányába mozdult meg ez az ország, és akkor nekem is kötelességem odaállni, mint egyén, mint család, mint közösség, mint kisközösség, ebből adódóan a saját fe ladataimat teljesíteni, és hozzájárulni ahhoz, hogy ez az ország a puszta megmaradását meg tudja fogalmazni, és úgy túlélni. Ennek a kis országnak, mondtam, hét nemzeti parkja van, és a hét nemzeti parkot gondozzák, vele együtt élnek, ahogy Bencsik János i s fogalmazott, mert a világ számára, az ott élő állampolgárok számára is láthatóvá teszik, és együtt gondozzák. Aradszki András képviselőtársam is ott volt tavaly, látta azt a csodát. Na most, nem csak egy ilyen ország van ebben a világban. Ha vesszük a sk andináv országokat, vagy vesszük Finnországot, ugye, ismerjük Finnország történetét, történelmét, az is valamikor a mélyszegénységből indult. Ma hol tart? Hol tart Dánia, Svédország, Norvégia? Lehetne sorolni. De ezek az országok nem árusították ki saját m agukat, vagyonukat nem adták el, nem rohannak Brüsszelbe, hogy a mindenkori kormányfőt adott esetben ott szapultassák, és nem kerekítenek egy olyan nemzetközi és világméretű ellenkampányt a saját népükkel, saját országukkal szemben, amelyben az az átok ér bennünket, hogy mi silány emberek vagyunk. Felül tudunke emelkedni? Vagyunke olyanok, mint a világ bármely országában élő, dolgozó és a hazáját szerető ember? Lehetünke olyanok? Vagyunk is meg lehetünk is olyanok. Csak még egyszer, amit Kozma atya mondo tt: beteg a lélek, a társadalom és a nemzet, mert irigységre és széthúzásra lett nevelve. Kérdés, hogy az új generációt, a megszülető gyerekeket tudjuke úgy nevelni, hogy ne ez legyen az alapvető értékrend. És ne az legyen az alapvető értékrend, amit Benc sik képviselőtársam is mondott, hogy munka nélkül is meg lehet élni, sőt, fiam, gyerekem, úgy rendezd a dolgaid és az életedet, és próbálj olyan közösségbe, közegbe jutni, ahol a munka szóba se kerülhet. Mert sajnos ez a társadalom ebbe az irányba lett nev elve. Nem mindenki. De, tisztelt képviselőtársaim, egy dolgot szeretnék mondani. Annak idején, 2004ben javasoltam az akkori kormánynak és Szili Katalin házelnöknek, hogy létre kellene hozni a nemzeti fenntartható fejlődés tanácsát. Akkor azt a választ kap tam, hogy a mai politikai élet még nem érett meg arra, hogy ezt a tanácsot megalakítsuk. De ez 2008ban mégis bekövetkezett. A puszta megmaradásunk kérdése kötelez bennünket arra, hogy ezt a keretstratégiát töltsük meg, követeljük meg, és ha lehet, akkor m indenki saját maga kőkeményen álljon oda emellé, társuljon hozzá. És még egyszer eszébe ne jusson senkinek, hogy akár a magyar szellemi értéket, akár a természeti értékeinket, vagyonainkat olcsón, híg léért tulajdonképpen kiárusítsuk! Mert ezért kell most törvényeket hozni, hogy ezeket valamilyen útonmódon, mint ahogy azt megtette Németország, Ausztria, Franciaország, és lehetne
