Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 26 (256. szám) - A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
922 ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Bencsik János képviselő úr következik, 15 perces időkeretben. BENCSIK JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A súlyos és kellemetlen igazságok ny ílt megbeszélése az első lépés a cselekvéshez. Az előttünk fekvő stratégiai iromány mindenekelőtt ebben nyújt nekünk segítséget. Nagyon világosan tárja elénk azt a sokak által még meg nem értett dilemmát, amely szerint a Föld egyre gyarapodó népessége, val amint a korlátlan gazdasági növekedésre való törekvés együttesen, hatványozottan emelkedő mértékű erőforrás- és nyersanyagfelhasználást kíván meg, a bolygó nem megújuló energiaforrásai pedig végesek és kimerülőben vannak. Vida Gábor akadémikus szavaival é lve egy korlátlan növekedésre berendezkedett gazdaság próbálja növekvő igényeinket egy véges földi térben kielégíteni. Mára elérkeztünk oda, hogy a természeti javak felélését nemcsak térben, de időben is kiterjesztettük. A környezettel szembeni eladósodott ságunk azonban totális összeomláshoz vezethet. A jövőben a mostaninál is sokkal súlyosabb hatásokkal kell számolnunk. Jelenlegi gazdasági modellünk, anyagi jólétünk árát a jövő nemzedékek fogják megfizetni tönkretett természet, változó klíma, fogyó termész eti kincsek, romló életkörülmények formájában. Szembe kell néznünk azzal a felelősséggel, amellyel utódainknak, az eljövendő nemzedékeknek tartozunk, hogy olyan, legalább a jelenlegihez hasonlóan élhető természeti környezetet hagyjunk számukra, mint amilye t mi örököltünk elődeinktől. Bármennyire is kerüljük az egyre súlyosabb fenntarthatósági problémákkal való szembenézést, itt már nem csupán környezetvédelmi kérdéssel állunk szemben, itt már a puszta megmaradásunk a tét. A rohanó változásokat még csak felü letesen értjük, miközben a változások életkiforgató és egyben életújrateremtő természete homályban marad. Kifelé dőlő világfalat azonban szalmaszálakkal már nem lehet kitámasztani. Elérkezett tehát annak az ideje, amikor kénytelenek vagyunk eloszlatni néh ány makacsul belénk ivódott tévhitet. Önmagunkat felmentve szoktunk utalni arra a bibliai történetre, amelynek során Isten saját képére teremtette az embert, és reá bízta a földkerekséget annak minden teremtményével egyetemben, hogy uralkodjék azok felett, s szedje azoknak minden hasznát. Arról viszont már szinte teljességgel megfeledkeztünk, hogy amennyiben az ember öntudattal rendelkező létező, annyiban Isten képmása is. Vagyis az embert kötelezi az erkölcsi rend. Napjainkban viszont a bűn és az erény fel cserélődése folyik. A régi erények, ha ma még nem is bűnök, a versengő társadalomban hátrányt jelentenek, míg a bűnök a siker elismert eszközei lehetnek. Mindezek ismeretében bizton állíthatjuk, hogy az ember aligha a tudás, hanem sokkal inkább a tudálékos ság fájáról szakított magának gyümölcsöt, amely által az igazi tiszta tudás elhomályosult és töredékessé vált. Összetévesztettük az információt a tudással, a működőképességet az igazsággal, az élvezetet a boldogsággal, a növekedést a fejlődéssel, a mértékt elenséget pedig a szabadsággal. A modern civilizált társadalom szlogenje: dolgozz és vásárolj, azaz végezz nemszeretem munkát és vásárolj felesleges dolgokat. A fogyasztás növekedése mögött pedig precízen megtervezett pszichológiai és mérnöki tevékenység h úzódik meg. Úgymond versenyképesek lettünk, de közben tudásunk töredékessé vált, és képtelenek vagyunk rendszerben és összefüggésekben gondolkodni. Ma már nem érzékeljük azt a tényt, hogy a társadalom nem különül el a természet élőnek tekinthető, egymásba foglalt rendszereitől. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai nyugati társadalom erőforrásigénye akár az egyéni, akár a szervezett élet területeit vesszük is figyelembe, rengeteg energiát kíván. A városok fenntartása éppúgy erőforrásigényes, mint a mezőgazdaság i termelés. Ez utóbbi 10 kilojoule energiát használ 1 kilojoule emberi fogyasztásra alkalmas élelem előállításához. A napi boldogulásunkat szolgáló nagy közszolgáltatási rendszerek szintén nem megújuló forrásokon alapulnak, a közlekedés pedig 95 százalékba n olajalapú. Sokáig abban a tévhitben ringattuk magunkat, hogy a környezeti problémák oka a nem megfelelő technológiák alkalmazása, és a technika fejlődése majd automatikusan megoldja valamennyi gondunkat. Ez a technológiai optimizmus ma már nem tartható. Természetesen
