Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 26 (256. szám) - A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - BÁNYAI GÁBOR (Fidesz):
917 a fejlesztésére, hisz más nem maradt, m int az Európai Unió forrásai, azokba pedig nem volt lehetőség beleavatkozni, hisz a kormányzat nem tette lehetővé a 2006os tervezés után, hogy mi megváltoztassuk a nemzeti fejlesztési tervünket; a nevét meg tudtuk változtatni, de átcsoportosításra már leh etőség nincsen. Hallom képviselő úrtól, hogy a nemzeti vidékfejlesztési stratégia nem létezik, illetve nem valósult meg. Hát tavaly fogadta el a kormány, tavaly januárfebruár magasságában, és az év során 2012 közepéig dolgozták ki a különféle tartalmakat, ennek a keretprogramnak, a stratégiának a tartalmi elemeit. Hogy ez mikor fog megindulni? Tisztelettel jelentem önnek, hogy 2012. november közepén a kormány elfogadta 1511es rendeletét, amely éppen a Darányi Ignáctervhez kötődően nevesíti, hogy 1300 mil liárd forintot szán a kormány a KEOPforrásokból arra a célra, hogy az én vidékemet, a DunaTisza közi homokhátságot, BácsKiskun megyét érintő fejlesztésekhez, a 1420as stratégiához megteremtse a forrásokat, hogy elkészüljön ennek a Bács megyeiek számára fontos térségnek a Homokhátságprogram nevű terve, és ehhez 1 milliárd 350 millió forintot ad a kormány. Ugyanígy nevesíti az Ormánságprogramot, amely szintén része a vidékfejlesztési stratégiánknak, és nevesíti az ŐsDrávaprogram forrásait is ugyanebbe n a kormányrendeletben, tehát folyik ilyen értelemben a magyar nemzeti vidékstratégia végrehajtása. Szeretném azt is előrevetíteni, hogy BácsKiskun megyében, miután én magam is a Magyarország 2020 programmal foglalkozom, és a terveket magam is készítem, n agyon nagy viták vannak az államtitkár úr nevesített Natura 2000 programmal kapcsolatban, hisz egyik oldalon ez a fenntartható fejlődés egyik bástyája, hogy megőrizzük a mai állapotában, nem a száz évvel ezelőtti, hanem a mai állapotában a természeti érték einket, ahová nem akarunk termesztést, termelést, beruházást vinni. Ezzel szemben van olyan vidéke az én megyémnek, Kiskörös, Akasztó térsége, ahol az ország legjelentősebb szőlőgyümölcs ültetvényei vannak. Ott a program nagyrészt nagyon nehezen… - vagy m eggátolja, hogy lehessen fejlesztést megvalósítani, nem nagyon van rá mód, hogy azon a vidéken, ahol az ország szőlőtermesztésének java folyik, és a bor javarésze ott termelődik, ott erjed a magyar mustból a magyar bor, nagyon nehéz fejlesztéseket majdan m egvalósítani, hisz a program épp arról szól, hogy ne bolygassuk a természet értékeit. Nagy viták vannak, hogy mi is legyen benne a mi tervünkben, az ország, illetve a térségek, a régiók, a megyék terveiben, és itt jön egy nagyon fontos kérdés, hogy hogyan lehet összehangolni a természetvédelem, a társadalom érdekeit, a gazdaság érdekeit, sőt, hogy lehet összehangolni a saját igényeinket, mert mi magyar emberek szeretnénk, hogy mindenki gazdagabb legyen, és itt jön a nagy dilemma, vagy ellentmondás, hogy a f enntartható fejlődés ellene beszél annak a folyamatnak, amely az egész világban eddig lezajlott, mégpedig az, hogy mindenki gazdagabb akar lenni, növekedni akar, és nem csak fejlődni, ami egy kicsit ellentétes azzal, amit nemzeti stratégiáinkban eddig megf ogalmaztunk, legyen az bármelyik kormány, bármelyik parlament által előkészítve. Magyarul, nagyon nagy kérdés, hogy mit is fogunk a tervbe beletenni. Ha képviselő asszonyék jártak már Samso szigetén, Dániában, ott láthatták, hogy az a térség, az a települé skör, az a sziget valójában fenntartható fejlődést produkál, fenntartható fejlesztéseket valósítottak meg. Ott nem kell sem orosz gázzal, sem német energiával ellátni a településeket, nem kell a lakásokat fűteni más ország energiaalapanyagaival, hanem meg termelik - igaz, szerencsés ország, szél van bőven , az ország energiaigényének 20 százalékát a szélerőművek tudják teljesíteni, produkálni. Ezzel szemben nekünk más a helyzetünk, más a fekvésünk, de azon a szigeten be tudták bizonyítani, hogy ha nem felt étlen pazarlással, nem mindenféleképpen nyitott ablaknál akar az ott élő dán népcsoport Samso szigetén lakni, akkor képes arra, hogy ellássa a saját agráriumából származó szalmaerőművek energiájával, árammal és hőenergiával a saját szigetét, ami egy óriási példa mindannyiunk számára, hogy igenis meg bírjuk termelni, bár nem mindenhol, és nem teljes mennyiségben, de tudjuk kiváltani a fosszilis, illetve az atomenergia bizonyos mennyiségét. Itt azért jön egy nagyon fontos kérdés, és ebben nem vagyok képviselő úr és államtitkár úr pártján, mert ebben én nem látom, hogy a stratégia mentén hogyan lehet kiváltani - mert erre választ
