Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 26 (256. szám) - A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP):
913 De bocsánat, jó helyzetben vagyunk, az Európai Unió megköveteli tőlünk, hogy bizonyos százalékban a megú julókat kell támogatni. Menjen el Kecskemétre, engem meghívtak, a rendőrkapitányságon fölszerelték EUs pénzből a fotovoltaikus elemeket, és hőszivattyúval szabályozzák a hőmérsékletet télen és nyáron. 13 millió forinttal csökkentik évente a költségeiket. Tehát nem dumálnak róla, nem beszélnek róla, hanem megcsinálják. Ez a fenntarthatóság, a rendőrség szintjén, kecskeméti rendőrkapitányság. ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Aradszki András képviselő úr következik KDNP, és majdnem azt mondtam, hogy normális hozzá szólás. A többi is az volt, csak ez a rendes és 15 perces időkeretben elmondható hozzászólás. DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Remélem, igazolom a freudi érzését. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Ház! A nemzeti fenntartható fejlődés keretstratégiájáról szóló vita annak ellenére, hogy sokan másképp érzik, úgy látom, hogy eddig is sok értékes és megszívlelendő gondolat mentén zajlott. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a téma jelentőségéhez méltó, felelősségteljes hozzászólásokat hallottu nk eddig is, és reményeim szerint ezután is így lesz. Ugyan a fenntartható fejlődés nemzeti keretstratégiájáról folyik a vita, de engedjenek meg egy kis nemzetközi kitekintést arról, hogy miként áll a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos útkeresés nemzetkö zi szinten. A fenntarthatóság kérdéskörét nemzetközi multilaterális szinten politikai elvárások megfogalmazásával 1992ben vitatták meg először az úgynevezett első riói konferencián. Ekkor a földkerekség politikai vezetői összegyűltek, és egyetértettek abb an, hogy a világunk rossz irányba halad, a társadalmak közötti életszínvonalbeli különbségek óriásiak, a világnépesség ötöde gyakorlatilag nyomorog. Az élet alapját képező környezetet mind jobban károsítjuk. A riói vita kompromisszumok sorát eredményezte, mindenekelőtt azt, hogy minden társadalom továbbléphet az addigi fejlettségi szintjéről. Az kétségtelen, hogy a résztvevőkben már ekkor tudatosult, hogy a kialakult fejlődési minták szerint egy határon túl ez lehetetlen, mert az a véges földi erőforrások t ovábbi fel- és elhasználásával jár. A fenntartható fejlődés érdekében a fejlettebb államok átmenetileg élenjáró szerepet vállaltak. Vállalták azt, hogy mérsékelik a kibocsátásukat, változtatnak valamelyest a fenntarthatatlan termelési eljárásaikon, és támo gatják a fejlődőket a szegénység felszámolásában. Számos megállapodás jött létre, például a kiotói jegyzőkönyv, amely 2012ig szóló kibocsátáscsökkenést írt elő, ami ma már nyilvánvaló, hogy nem teljesül. A globalizáció némiképp keresztülhúzta a fenntartha tó fejlődés lehetőségét és irányát. A fejlett világból a fejlődő világba történő termelésexport pozitív hatással járt a nyomor csökkentésében, és sok helyen a megszűnéséhez is vezetett. De azt kell mondanom, hogy egy tragikus eredményt hozott a környezeti, természeti állapotra, veszélyeztetve az ivóvízkincset, a biodiverzitást, növelve az üvegházhatású gázok kibocsátását, növelve a felmelegedést, közelebb hozva annak súlyos következményeit. A nemzetközi politikák a globális gazdaság fejlődése és az általa d eterminált, nem távlatos gondolkodás miatt befagytak, amit az is igazol, hogy a 2012ben összehívott második riói konferencia témakörét eléggé szűkre szabták. Ilyen nemzetközi környezetben azt a kérdést szükségszerű feltenni, hogy vane értelme nemzeti fen ntartható fejlődési keretstratégiát alkotni, és ha igen, indokolte ilyen mélységben és átfogóan elgondolkozni a magyar fenntarthatóság esélyeiről, irányáról. A válaszom mindkét aspektusból nézve igen. Azért igen, mert a magunk környezetének védelméért, a sajátos nemzeti termelési lehetőségeink védelméért és legfőképpen az emberi erőforrásaink megerősítéséért, a demográfiai helyzetünk javításáért és fenntarthatóságáért mi magunk tehetünk a legtöbbet. Azt helyettünk más nem végzi el. A tárgyalt dokumentum ez eket az irányokat, ezeket a célokat, ezeket az elvárásokat fogalmazza meg, és egyben következesen épít alaptörvényünk fenntarthatóságot mint alkotmányos követelményt megfogalmazó rendelkezéseire.
