Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 11 (251. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Jakab István): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): - ELNÖK (Jakab István): - DR. NAVRACSICS TIBOR közigazgatási és igazságügyi miniszter:
84 ELNÖK (Jakab István) : Lejárt az ideje, képviselő asszony. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Megadom a szót Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Kérem, hallgassuk figyelemmel miniszter urat. Öné a szó, miniszter úr. (18.30) DR. NAVRA CSICS TIBOR közigazgatási és igazságügyi miniszter : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is hadd mondjak köszönetet a kodifikációs bizottságban dolgozó minden szakembernek, Vékás Lajos professzor úrnak, illetve a jelen lévő Magyar Ügyvédi Kamar a elnökének, illetve miniszteri biztos úrnak, akik segítettek koordinálni a kodifikációs munkát, és tartották a kapcsolatot a kodifikációs bizottság, a minisztérium, illetve a parlament között. Egy több mint egy évtizedes munka végére értünk, amely szakmai értelemben kiválót alkotott. Köszönet ezért. Nem volt hányattatásmentes ez a több mint egy évtizedes munka, hiszen ismerünk olyan kormányt, amely feloszlatta ezt a kodifikációs testületet, nem engedte, hogy befejezze a munkáját. (Zaj, közbeszólások az MSZ P soraiban.) Éppen ezért tartottuk méltányosnak és tisztességesnek, hogy a 2010 nyarán megalakult kormány első kormányülésén, az első kormánydöntéssel hívjuk újra életre a kodifikációs bizottságot. Engedjék meg, hogy önöknek is megköszönjem a munkát a törv ény előkészítése során, illetve a vita során, amit itt kifejtettek, hiszen noha voltak éles viták, a mostani vita is azt bizonyítja számomra, hogy mindannyian ugyanazt akarjuk: egy olyan Magyarországot, ahol a gyerekek biztonságban nőhetnek fel, ahol minde nki boldogan élheti az életét, és saját maga választhatja meg azt az életformát és azt az életközösséget, amiben élni akar. A polgári törvénykönyv ehhez biztosít keretet. Engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy nem valamilyen merénylet készül a z élettársi közösségek ellen azáltal, hogy úgymond a családi jogi részből a kötelmi jogi részbe kerül, hiszen a jelenlegi Ptk.ban is a kötelmi jogi részben van az élettársi közösség. Nincs tehát változás a jogi státus tekintetében. Van azonban változás a stabilitás tekintetében. Itt az élettársi közösségek szabályozása előnyére változik, erősíti az élettársi közösségeket, mégpedig éppen azáltal, hogy azon élettársi közösségekben, ahol gyermek születik, ott onnantól kezdve megalapozódik a tartási jogosultsá g és a lakáshoz való jogosultság. Tehát az eddigieknél éppen hogy erősebbé válik az élettársi közösségben élők jogvédelme, azáltal, hogy ha gyerek van, családnak minősül az élettársi közösség, védjük a gyereket és védjük az élettársi közösségben élőket tar tás szempontjából és lakhatás szempontjából is. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan tisztességes ajánlat, amely a jogi státus tekintetében semmiféle változást nem jelent, az anyagi stabilitás tekintetében pedig előnyt jelent, hiszen stabilabbá válik a kapcsola t. Éppen ezért úgy gondolom, hogy azok a felszólalások, amelyek minket az élettársi közösséggel szembeni lépésekkel vádolnak, azok még ha jóhiszeműek is, akkor csakis a gyermekek védelme érdekében fogalmazódhatnak meg. Mi pedig azt mondjuk, hogy ez ügyben mi garanciát nyújtunk, a mostani polgári törvénykönyv mind az élettársi közösségben élők számára, sokszor korábban kiszolgáltatott helyzetben lévők számára, hiszen nem volt ez a viszony rendezve ilyen egyértelműen,
