Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 19 (254. szám) - Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása című törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz):
553 érdemes hangsúlyozni, mert akik nem szakemberként, hanem csak a parlamenti politikusi vitákat hallgatt ák, az a képzetük keletkezhetett, hogy itt valami bődületes csalafintaság, disznóság, olyan dolog történt Magyarországon, ami miatt az Európai Unióban elítélik Magyarországot. Ha a politikai vitákat lehámozzuk, és megnézzük a dönté seket, azt kell látnunk, hogy mind a magyarországi különböző előírásoknak és szabályoknak, hagyományoknak megfelelően történt az alaptörvény elfogadása és a módosítása is, valamint azt is, hogy az Európai Uniónak egyetlen olyan grémiuma, jogkörrel, hatáskö rrel felruházott szervezete vagy személye sem volt, aki azt mondta volna, hogy ez nem felel meg az európai szokásjognak, eljárásjognak vagy előírásoknak. Ezt azért fontos elmondani, mert például az alaptörvény vitája során, 2011 tavaszán két olyan parlamen ti frakció is volt, amelyik nem vett részt a vitában, ezzel is azt sugallva, hogy ez egy illegitim folyamat. (17.00) A módosítások során is megpróbálták erről meggyőzni a magyar közvéleményt, illetőleg az európai uniós és nemzetközi közvéleményt. Ezért tar tottam ezt fontosnak elmondani, hogy mindenki, aki figyelemmel kíséri a munkát, ezek tudatában vegye figyelembe azt a módosítást, amely a Ház előtt fekszik. Azt is elmondták az elmúlt évek, az elmúlt időszak során, hogy Magyarországon megszűnt a demokrácia , nincsenek meg azok a jogállami intézmények, intézményrendszerek, amelyek úgymond a hatalommegosztás elvéből fakadóan a különböző jogi és egyéb érdekeket, etikai, erkölcsi érdekeket megjelenítik. Azt gondolom, az is, hogy most itt van a parlament előtt az alaptörvény negyedik módosítása, azt bizonyítja, hogy ez az érvelés sem áll meg. Hiszen az Alkotmánybíróság a jogszabályok, az alkotmány adta keretek között kimondott egy döntést. Ezt a parlament magára nézve kötelezőnek fogadja el, a kormányzat, illetőle g azok a szervezetek, amelyeknek ez volt a dolguk, letették a parlament asztalára azt a módosítást, amely előttünk van, és amelyek elfogadása során vélhetően az Alkotmánybíróság aggályait is kezelő módon sikerül az alaptörvény módosítását megtennünk. (Az e lnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) El kell azt mondani, hogy az új alaptörvényünk valóban teljesen más, mint akár az 1990 előtti, 1949. évi XX. törvény, vagy ugyanezt a címet megtartva, de a rendszerváltoztatás után kon szenzussal elfogadott alkotmányunk. Hiszen 1990ben, emlékeztetni kell talán a fiatalabb képviselőtársaimat is és a parlament munkáját figyelemmel kísérőket, amikor ez a folyamat megtörtént, Magyarországon még szovjet csapatok tartózkodtak. Az az állampárt i rendszer, amely a rendszerváltoztatás tárgyalásai során érdekeket és elképzeléseket tudott érvényesíteni, jogosan gondolta úgy, hogy még az ő védelmében akár a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet haderőt is adott esetben be lehet vetni. Ha ezeket a körülményeket most, huszonvalahány évvel a rendszerváltoztatás után nem vesszük figyelembe, akkor, azt gondolom, talán nem helyes értelmezésben vesszük az új alaptörvényt. A lehetőség a változtatásra 2010ben jött el, amikor a választói akaratnak megfelel ően egy olyan stabil politikai többség jött létre a parlamentben, amely felhatalmazás alapján megtehette, hogy az 1990ben féligmeddig sikeres, tévútra szaladt vagy egyébként az európai demokráciáknak nem mindenben megfelelő szabályozást újragondolja. Ebb ől a szempontból valóban gyökeresen más Magyarország Alaptörvénye, mint a korábbi alkotmány, alkotmányok voltak. Ez természetesen sértheti egyesek szépérzékét, jogérzékét, egyéb módon érdeksérelmet vethet föl, de ez nem ok arra, hogy azt mondják, hogy ez n em felel meg az európai normáknak és a magyar alkotmányos hagyományoknak. Azt gondolom, hogy maguk azok a cikkelyek, amelyek most módosításként a parlament előtt fekszenek, egyrészt a korábbi hozzászólások során megfelelő módon kommunikálva lettek, másrész t egy részük most már második vagy akár harmadik alkalommal is a parlament előtt van. Azt gondolom, olyan kérdések kerültek az előző időszak módosítása és a most előttünk fekvő módosítás során a parlament elé, amelyekről az elmúlt évek, hónapok politikai v itájában kiderült, hogy fontosak. Valamiért a két évvel ezelőtti alaptörvény megalkotása során nem elég hangsúlyosan vagy
