Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. június 11 (288. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Jakab István): - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):
5273 DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném me gnyugtatni, hogy nem egymás között nevettünk, hanem az ön felszólalásán nevettünk, ugyanis ennyi sületlenséget régóta nem hallottam (Vágó Sebestyén közbeszól.) , különösen amikor azt fejtegette, hogy kegyeleti jogokat sért, hogy a temetőre néznek az ablakok . Bizonyára látott már olyan települést, ahol a település legmagasabb pontjára telepítették a temetőt, mert ez egy szokás, hogy a település magaslatára helyezik a temetőket, és mindenki látja az ablakából. Én például Miskolcon laktam olyan lakótelepen, aho l a lakótelep a temető mellett volt, ez nem sért kegyeleti jogokat. Ne haragudjon, ha ezt az érvelését sületlenségnek tartom, volt itt még más is, de arra majd az államtitkár kollégám fog válaszolni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypá rtok soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Szilágyi György képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót. SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államt itkár úr! Lehet, hogy maguk csak ezen nevetgéltek, ez lett volna két másodperc, de önök végig nevetgéltek mind a ketten államtitkárok létére (Dr. Répássy Róbert: Végig sületlenségeket beszélt!) , mind a ketten nevetgéltek egész végig, amíg a képviselőtársam egy nagyon komoly témában felszólalt. Lehet, hogy önöknek ez nevetséges, lehet, hogy önöknek ez nem annyira fontos téma, de én úgy érzem, hogy ez a téma igenis az embereknél, ki kell menni az emberek közé, meg kell őket kérdezni, akkor meglátják, mekkora felháborodást váltott ki. Önöknek nem azon kellene dolgozni ugyanis, hogy szociális temetés lehetőségét dolgozzák ki és hasonlókat, hanem azon kellene dolgozniuk önöknek is mint államtitkároknak, hogy ebben az országban az embereknek ne jelentsen problémát , hogy a szeretteiket eltemethessék, keressenek annyi pénzt, hogy el tudják temetni méltóképpen a szeretteiket. Ezen kellene dolgozni. Vagy ha ezt nem tudják megoldani, mert ahogy nézem, nem tudják megoldani, mert a nagy európai uniós imádatukba az nem fér bele, hogy megpróbálják a magyar fizetéseket az európai uniós átlagnak legalább a feléhez felvinni, akkor azon kellene dolgozni, hogy hogyan tudják csökkenteni a temetési költségeket. Azon kezdenének el gondolkodni, mondjuk, adott esetben, hogy mi lenne a z, amivel az állam ahhoz tudna hozzájárulni, hogy a temetési költségek ne legyenek olyan magasak, hogy az emberek ne tudják eltemetni a szeretteiket. Ugyanis azért probléma, és azért nem értik, ahogy nézem, ennek a problémáját, hiszen ez elsődlegesen nem s zakmai, hanem érzelmi kérdés. Tehát ha valaki - nem tudom, önök kerülteke az elmúlt időszakban olyan helyzetbe, hogy intézni kellett valakinek a temetését, nem hiszem egyébként, mert akkor nem nevetgélnének - elmegy, és elkezd intézni egy temetést, államt itkár úr, mert valaki meghal a szerettei közül, akkor általában az emberben, még ha a legjobb kapcsolatban volt is azzal a bizonyos szerettével, akkor is van egy bizonyos lelkiismeretfurdalás. (14.20) Nem találkoztam vele annyit, nem beszélgettem vele ann yit, visszafordíthatatlan folyamatokról beszélünk, s ilyenkor a legjobbat szeretné megadni a végső búcsúztatásnál a szeretteinek. Azon gondolkozik, amikor bent áll, mondjuk, koporsót kell választania, és talán szégyenkezik magában, hogy nem tudja megvenni azt a koporsót, nem tud olyan koszorút csináltatni. Ez egyébként is egy lelki trauma. Most képzelje el azt, hogy itt nem arról kell gondolkoznia valakinek, hogy a szebbik koporsót választom vagy a csúnyábbikat, azon kell gondolkoznia, hogy mosdatom le a sa ját hozzátartozómat, hogy fogom kiásni azt a sírt, amelybe elhelyezzük, hogy fogom odaszállítani a sírhoz, és egy külön szociális parcellában fogom eltemettetni, hiszen, államtitkár úr, ha megkérdez
