Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. június 11 (288. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BALLA GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
5234 próbáltam segíteni. Megemlítettem a köztemetést. Azt nem mondom, hogy megharagudott rám, de fölháborodott, és azt mondta, hogy ha mindenét el kell adnia, akkor is ő fogja eltemetni az édesanyját és nem az önkormányzat. Gondoljanak bele, képviselőtársaim, ha már tavaly működik ez a rendszer, ha már tavaly lehetőség van az ingyenes temetésre, mit választott volna. Mekkora segítség lett volna ez neki! Mert, tudják, szegény, de tisztességes. Mert, tudják, van két erős karja, vannak barátai, van benne érzés, csak pénze volt kevés. Rajta és, azt gondolom, még nagyon sok sorstársán segíteni fog ez a törvényjavaslat abban, hogy kegyelettel, jóval nagyobb tisztelettel, mint a köztemetéssel, el tudja temetni a hozzátartozóját, meg azoknak is segíteni fog, akik sajnos elég nagy számban, részben a pénztelenség okán, eddig hazavitték az urnát. Távol álljon tőlem, hogy azt gondoljam, hogy ennek csak anyagi természetű okai voltak. Nyilván sokan nem tudták máshogy feldolgozni a gyászt. Ne m is gondolom, hogy ezt a rendszert meg kellene tiltani, de nem hallgathatjuk el, hogy sokan bizony azért vitték haza az urnát, mert egész egyszerűen nem volt arra pénzük, hogy a temetőben helyezzék el, és mégsem akarták a személytelen köztemetést választa ni. Én azt gondolom, nekik is segíteni fog, rajtuk is segíteni fog, és megszüntet számtalan olyan dolgot, amelyről nem szívesen beszél az ember, de nem tehetjük meg mi, törvényalkotók, hogy ne is említsük meg. Mindannyian tudjuk, hogy az urnahazavitel kapc sán milyen szörnyű dolgok történtek. Emlékszünk talán a lomtalanításkor előkerült urnákra, a szeméttelepen megtalált urnákra, a folyóból vagy éppen a Balatonból előkerült urnákra, vagy emlékezhetünk perek tucatjaira, például arra, amikor két gyermeknek a b írósághoz kellett fordulnia azért, hogy látogathassák az édesapjuk urnáját, mert édesapjuk urnáját a temetőből hazavitte a második felesége, és olyan ügyekre, amelyek abszolút nem a bíróságra valók, hiszen a szeretetről, a gyászról, az emlékezésről szólnak , mégis a bírósághoz kellett fordulni. Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy rajtuk is segíteni fog a szociális temetés, és segíteni fog az a szabályozás is, amely az urna temetőn kívüli elhelyezésére vonatkozik. Ugyanakkor azt el kell mondanom, hogy itt vitám van a kormánnyal, vitám van a törvényjavaslattal. Nem lényeges, nem számottevő, de azt gondolom, hogy bár meg kell teremteni az urnanyilvántartás lehetőségét, sőt elő kell azt írni, de nem a hamvasztóüzemeket tartom erre célszerűnek, hanem azt a köztemetőt, amely az elhunyt lakóhelye szerint illetékes. Ugyanabba a temetőkönyvbe célszerű, azt gondolom, bevezetni a hazavitt urnát, a temetőn kívül elhelyezett urnát is, mint az összes többit, és így meg lehet teremteni egy egységes rendezést. (1 1.10) Egyértelműen támogatom azt a szigorítást, ami a kórházak kétszáz méteres körzetében megtiltja a temetésfelvételi irodák működését. Meggyőződésem, hogy ha a temetkezési vállalkozók a törvény betűit nem is, de szellemét mindenképpen sértették, amikor a kórház közvetlen közelében, legtöbbször a bejárat mellett vagy azzal szemben nyitottak ilyen irodát azt követően, hogy az 1999ben elfogadott törvény a kórházakban megtiltotta azt. Csak gondoljanak bele, képviselőtársaim, hogyan érezheti magát az, aki min dennap rettegve megy be a kórházba, mondjuk, nagybeteg kisfiához, minden éjszaka kéri az Istent, hogy gyógyítsa meg a gyermekét, reggel pedig a buszról leszállva az egymás mellett tülekedő temetkezési vállalkozók ízléstelenül csalogató irodájával találja m agát szemben. Ezt a helyzetet alapjaiban kell megváltoztatni, tisztelt képviselőtársaim. Arról nem is beszélve, hogy ez a helyzet a táptalaja a szolgáltatóválasztás törvényileg tiltott befolyásolásának, ami nemcsak bűncselekmény, de bizony drágítja is a te metkezés költségeit, csak éppen erről a szegény gyászoló nem tud. Ugyancsak a költségek csökkentése irányába mutat, ezért egyértelműen támogatandó az a javaslat is, amely a hamvasztóüzemek árképzésére vonatkozik. Ugyancsak költségcsökkentő hatása van a tem etőüzemeltetők által kizárólagosan végezhető tevékenységek bővítésének, pontosabban annak az életszerűtlen és nagyon drága helyzetnek, hogy egy temetés kapcsán két temetkezési szolgáltató is teljes létszámmal vett részt a temetésen, és bizony a számlát töb bnyire a megtévesztett családnak kellett állnia. Azt gondolom, ezt is rendezi a törvényjavaslat.
