Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 28 (283. szám) - A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási tevékenység minősítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SZILÁGYI LÁSZLÓ (független): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. SZÉL BERNADETT (független):
4592 amit ön most ebben a példában megpróbál zenés íteni. Nem baj, de én továbbra is azt képviselem, hogy a lakosságot kell megkérdezni Szegeden is. A fideszeseknek is meg kell kérdezni a lakosságot, és pontosan azokat az érdekeket kell figyelembe venni, amit a lakosság képvisel. Urambocsá, mit jelent ez? Hogy Kepli Lajosnak és a Jobbiknak nem lesz igaza. Mert se Szegeden, ahogy Schmidt Csaba nagyon okosan mondta, sehol másutt az országban nem fogják elfogadni se a biomasszaerőművet, se a szemetes erőművet. Erről szól a dolog, és mi meg pont ezt képviseljü k, hogy ne lehessen és ne kelljen szemétégető műveket vagy biomasszaerőművet építeni. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Szilágyi László képviselő úr következik. Parancsoljon! SZILÁGYI LÁSZLÓ (független) : Köszönöm szé pen. Ahogy államtitkár úr mondta néhány felszólalásával ezelőtt, az a legjobb hulladék, amit meg sem termelünk, és tényleg ezen a vonalon kellene haladnunk, mert az egy abszolút álkérdés, hogy égetés vagy lerakás. Mind a kettő egy csővégi megoldás, mind a kettő egy technokrata megoldás, egyik sem jobb a másiknál. Mindegyiknél nagyon komoly műszaki és környezetvédelmi problémákat fel lehetne sorolni, mindenhol nagyon komoly logisztikai problémákat fel lehetne sorolni, és mind a kettő nagyon drága. Igazából a felé kellene haladnunk, hogy nem technológiai kérdésként gondolkodunk a hulladékról, hanem végre kulturális kérdésként, mert ez vinne minket közelebb egy paradigmaváltáshoz. Hogyha végre azon gondolkodnánk, hogy mit fogyasztunk, hogyan fogyasztunk, mit vás árolunk, mennyi csomagolóanyagot használunk, mennyire szelektálunk, hogyan viszonyulunk a háztartásunkba érkező és a háztartásunkat elhagyó anyagokról, akkor sokkal hamarabb eljutnánk arra az állapotra, hogy nem lenne szükség érdemben újabb égetőberuházáso kra, és a meglévő lerakókapacitásainkat is sokkal tovább tudnánk használni - ez az egyik. Tehát kulturális kérdésről van szó, és se az előző jogi környezet, se a mostani jogi környezet ezt a kulturális váltást nem segíti elő, úgyhogy másban kellene gondolk odnunk. A másik, hogy államtitkár úr a kormányalakítás óta többször elmondta, hogy itt a multiknak erről a piacról való kiszorításáról van szó. Ez nem az én koncepcióm, hanem az övé, és itt, ha akarom, mondhatom, hogy itt a piac erőltetett újrafelosztásáró l van szó, méghozzá egy olyan környezetben, egy olyan közszolgáltatás esetében, ami éppen működik - működött. Tanultunk tőlük valamiféle hulladékelhelyezési kultúrát, hoztak ide beruházásokat és a többi, lehet, hogy hiba volt privatizálni ezeket a városgaz dálkodási vállalatocskákat annak idején, de nem nagyon volt más mozgástér, hiszen más nem tudott ide akkor tőkét behozni, még a pályázati rendszerek sem álltak fel. Ez akkor egy kényszerpályának tűnt, lehet, hogy hiba volt, és most nagyon nehéz ebből kikev eredni. Köszönöm szépen, innen fogom folytatni. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Szél Bernadett független képviselő asszony következik. Parancsoljon! DR. SZÉL BERNADETT (független) : Köszönöm a szót, elnök ú r. És akkor most itt a terep, hogy erről a törvényről is beszéljek. Nem szeretném Ádámnál és Évánál kezdeni, hiszen ez a törvényjavaslat épp elég muníciót ad arra, hogy a felszólalásomban részletezzem. Ugye, már többen mondták, hogy nagyon félrevezető az a gyakorlat, amikor érdemben módosítanak egy adott törvényt, és a címben ezt nem tüntetik fel. Ez nagyon problémás, hiszen a felületes néző számára ez azt jelenti, hogy itt csak a minősítésről van szó, holott közben itt önök számos javaslatot benyújtottak a z éppen csak most hatályba lépett hulladékgazdálkodási törvényhez, ami érdemben változtatja meg azt, hogy hogyan folyik ez a dolog Magyarországon. (13.00)
