Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 23 (281. szám) - Az oktatás szabályozására vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MICHL JÓZSEF (KDNP):
4328 kamarához ilyen szempontból abszolút érthető az, hogy nem lehet kilógni, nem lehet kilépni ebből a történetből, hiszen vállaltam azt a keretet, vállaltam azt a feladatot, amelyre felvételt n yertem, sőt én magam pályáztam meg, hiszen csak pályázattal tölthetők be a pedagógusmunkakörök. Én azt gondolom, azzal, hogy kitágul, és a teljes állami és önkormányzati alkalmazásban álló pedagógusok számára létrejön ez a kar, ezzel csak nyerhetnek a ped agógusok, hiszen most még inkább valóra válhat az, amit gyakorolhattak eddig is a 160 szakmai szervezetben vagy a szakszervezetekben, hogy különféle célok érdekében szövetkeztek egymással, közösséget hoztak létre egymás között, és ennek segítségével a szak májukat segítették, erősítették. Ez most egy olyan külön közösséggé válhat, amelybe mindenki beletartozik, aki ezt a munkát felvállalta. Kicsit éppen ezért is sajnáltam Osztolykán Ágnes véleményét, de ezt nem először teszem, tehát ezzel újat nem mondtam. T eljesen másképpen látjuk a világot, azért ülünk egymással szemben és nem egymás mellett, de ennek ilyen szempontból nincsen jelentősége. Abból a szempontból viszont igen (Ertsey Katalin Michl József felé mutatva: Mi se látjuk egyformán a világot…) , abból a szempontból viszont igen, hogy én azt gondolom, hogy igenis presztízs ma Magyarországon tanárnak lenni. (Osztolykán Ágnes közbeszól. - Dr. Hoffman Rózsa az elnök felé fordulva: Elnök úr! Szóljanak rá, hogy ne kiabáljon!) Nem akkor presztízs, amikor minden könnyű és minden gyönyörű, csak a nap süt, és egyetlen felhő sincs az égen. Pontosan ebben az időszakban is, mint ahogy volt óriási presztízs akkor is tanárnak lenni, amikor kommunista uralmat voltunk kénytelenek elviselni, és rengeteg nagyszerű, becsület es pedagógus mégis kiváló munkát tudott végezni az iskolában, mert a hivatását szentnek tartotta és eszerint élt. Tehát én is úgy gondolom, hogy ennek a presztízsnek az emelésére igenis alkalmas ennek a Pedagógus Karnak a felállítása, hiszen még egy olyan eszközt kapnak a pedagógusok ennek a karnak a felállításával, amely a szakmai elismertségüket a társadalomban tovább erősítheti. Az, hogy nem lehetőség, hanem kötelezettség ez a részvétel. Így is lehet persze fogalmazni, hogy ez kötelező, de ha úgy vesszük , hogy a pedagógusfeladattal, a pedagógusmunkakörrel együtt járó része a munkakörömnek, a munkámnak, a vállalásomnak, akkor ezt nem kötelezettségként fogom fel. Az is kötelezettség, hogy a tanárnak csöngetéskor bent kell lennie a tanteremben, és órát kell tartania. (Osztolykán Ágnes: Ezt a kifakadást…) Vagy akkor mondom azt, hogy a tantestületi ülésen részt kell vennie, hátha ez jobban segít, nem szeretném, hogy valami baja történjen Osztolykán Ágnesnek, mert látom, sikerült felidegesítenem. De tényleg nem akartam, tehát jó szívvel mondom mindazt, amit elmondtam. (Kontur Pál: Ennyi van benne.) Pál Béla véleményéhez szeretnék még annyit hozzászólni, hogy értettem az ő hozzászólásából is, volt olyan is, amivel egyet tudtam érteni. A szakszervezetekkel való eg yeztetésre reagálnék csak egy picit. Szóba került ez a bizottsági ülésen is, és a bizottsági ülésen is elhangzott - a szakszervezetek részéről is , hogy igen, megtörtént ez az egyeztetés, volt több találkozás is ezzel kapcsolatban. Viszont azt szeretném m egint egy kicsit aláhúzni, vagy eloszlatni ezt az elméletet, vagy cáfolni, hogy a szakszervezetekkel való egyeztetés mindig azt kell hogy jelentse, hogy az egyeztető állami oldalnak szalutálni kell és el kell fogadni mindent, ahogy a szakszervezet elmondja . Nem ez a célja az egyeztetésnek, az egyeztetésnek az a célja, hogy megismerjük a másik véleményét. Ezt tette a minisztérium képviselete, megismerte a szakszervezetek véleményét, sőt a legnagyobb pedagógusszakszervezet több javaslatát bele is dolgozta az anyagba, ahogy ezt Galló Rezsőné szakszervezeti vezető asszony ott a bizottsági ülésen… (Dr. Hoffmann Rózsa: Istvánné.) - Istvánné, bocsánatot kérek, el is mondta. Elnézést kérek a tévesztésért. (20.00) Azt szeretném ehhez fűzni mé g, hogy emellett a másik pedagógusszakszervezet is, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete is szót kapott a bizottsági ülésen, és a képviselőket mélyen megsértő kijelentést tett. Hiszen azt mondta, kérik, hogy az előbb Pál Béla által említett kiáltvány t, nyilatkozatot lehetőség szerint minél többen írják alá, és azt a kijelentést tette a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének vezetője, hogy lehetőséget biztosítanak arra is, hogy
