Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 23 (281. szám) - Az oktatás szabályozására vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - OSZTOLYKÁN ÁGNES (független):
4321 érdeke, azt majd a kar illetékes vezetői fogják szubjektív módon eldönteni. Ugyanis erre nem lehet egy objektív szabályt lefektetni. A kar ta gjának tevékenysége során - ez pedig a pedagógusok tanítása során minden, amit ezen tevékenység közben tapasztal, tudomására jut. Tulajdonképpen ez jogosan vet fel aggályokat a pedagógusok vagy akár a pedagógusszakszervezetek részéről, de az ellenzéki pár tok, így a Jobbik részéről is, hogy vajon ez nem arra vonatkozó válasze a kormány részéről, ami most az elmúlt években bizony gyakori volt, hogy pedagógusok, pedagógusszakszervezetek kritizálták a kormány munkáját. Ennek a Pedagógus Karnak a tükrében, ah ol mindenki kötelezően tag lesz, és ennek a paragrafusnak a tükrében innentől kezdve megkérdőjeleződik ennek a lehetősége, hiszen könnyen lehet ennek egy szankció a következménye az illetőre, az adott pedagógusra vonatkozólag, és innentől kezdve ez a szájk osártörvényfogalom valósággá is válhat, ami most még csak egy feltételezés, egy komoly aggodalom. A kötelező tagság is egy rossz dolog, rossz néven veszik a pedagógusok. Nem véletlen, ahogy az előbb is hallhattuk, leginkább az alulról működő, alulról szer veződő pedagógusérdekképviseleti szakszervezetek azok, akik hitelesen tudják végezni a munkájukat. És önmagában már az a szituáció is kérdéseket vet fel, hogy a kamara egyik célja az, hogy a kormány által tervezett oktatási változásokat véleményezze, visz ont felvet kérdéseket, hogy a kamarát ezzel párhuzamosan az állam finanszírozza. Márpedig azért ez nem egy természetes állapot, hogy amikor, ne adj’ isten, kritikát kell megfogalmazni egy kamarának, a kamara tisztségviselőinek, akkor azok felé teszik meg e zt a kritikát, akik ugyanakkor a kenyéradóik. Ez szerintem egy természetellenes szituáció, és azért ez szintén felvethet kérdéseket, hogy mennyire tudja majd vérmesen, határozottan képviselni a pedagógusok érdekét ez a kamara, miközben, akivel konfrontálód nia kellene, az a kamara pénzadója. Ez sem más területen, sem pedig ezen a területen nem szülhet jó vért, tehát ezt is érdemes átgondolni, ez is komoly aggályokat vethet fel. Leginkább ezzel a pedagóguskamarával szerettem volna foglalkozni, és tolmácsolni mind a Jobbikfrakció, mind pedig a pedagógusok között felmerült aggályokat, kételyeket. És jelen pillanatban, mivel ezekre nem látunk biztosítékot, nehéz is erre biztosítékot adni. Államtitkár asszony is, mint ahogy bizottsági ülésen is próbálták bizonyga tni, hogy önök értelemszerűen nem ezért szeretnék ezt a kamarát létrehozni, de hogy valójában így vane, az csak a gyakorlatban fog kiderülni. Most ön mondhat bármit, államtitkár asszony, meg is fogom hallgatni, el is fogom hinni, hogy önnek ez a szándéka, de hogy a valóságban mi lesz, az teljesen más kérdés. Ezen bizonytalanságok miatt nem tudjuk támogatni ezt a pedagóguskamarának a létrehozására vonatkozó törvényjavaslatot, és mivel egy salátatörvényről van szó, így az egész törvénytervezetet sem tudjuk t ámogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Osztolykán Ágnes képviselő asszony, független. OSZTOLYKÁN ÁGNES (független) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Termé szetesen csak vissza szeretném igazolni a képviselőtársaim mondatát, hogy így, ahogyan most itt megfogalmaztam a kisebbségi álláspontot, ez így, ilyen összefoglalásban és ilyen összhangban valóban nem hangzott el a bizottsági ülésen. De ugye, a kisebbségi véleményt vivőnek az a feladata, hogy az összes, a törvénnyel nem egyetértő frakció, szervezetek, emberek álláspontját megpróbálja összekovácsolni. Nekem ez sikerült belőle. Nem láttam az ellenzéki képviselőtársaim szemében azt, hogy ezzel olyan nagyon nem értettek volna egyet. (Dr. Puskás Tivadar: Kevés volt!) Nekem volt szerencsém egy tévéműsorban beszélgetni a pedagóguskamara létrehozásáról, ahol a narratíva az volt, hiszen előttem egy neves és viszonylag sok pedagógust tömörítő szakszervezeti
