Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 23 (281. szám) - A nemzetiszocialista vészkorszak történelmének a fiatal generációk körében való minél teljesebb megismertetése, valamint az emlékezetkultúra fontosságának tudatosítása érdekében szükséges egyes intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat; ... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz):
4231 a Holokauszt Emlékközpont, vagy Recsk pontosan elég ahhoz, hogy nagyon precízen, pontosan és a valósághoz hűen emlékezzen mindenki az áldozatokra, és ítélje el a bűnö söket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a kettőperces felszólalásokat, Horváth János képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr! DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vétkes lennék, ha nem járulnék hozzá egykét adattal az elhangzottakhoz. Magam is börtönében voltam a hűség házának és a kommunista Andrássy út 60nak. Tehát az Andrássy út 60ban kétszer voltam politikai fogoly: a nyilaso k idejében meg a kommunisták idejében is. Vagyunk néhányan, és jó dolog lesz az, ha ezek az élmények még inkább a történészek adattárába kerülnek. Azután hozzáteszem Tarnai Richárd képviselő úr felszólalásához: az a Nyeste Zoltán, akit itt idézett, nekem i gen jó barátom, együtt voltunk Nyeste Zoltánnal az Andrássy út 60. börtönében a nyilas időben is meg a kommunista időben is. Nyeste Zoltán és Horváth János, együtt voltunk. De ott voltak az akkori függetlenségi mozgalombeli többi társaink, mondhatnám a nev eket: Kiss Sándor, aki a vezetőnk volt, B. Rácz István, Zimányi Tibor, Jónás Pál és így tovább. Szóval, voltak magyarok, akik megjártuk azt az utat egyénenként és csoportokban is. Aztán legyen szabad emlékeztetni bennünket itt, hogy éppen az egyik jelentős történésze annak a világnak, az Amerikából idelátogató John Lukacs a napokban előadásokat tartott, a Gólyavárban tegnap, meg a Pázmány egyetemen erről a korszakról. Tehát mintha az Országgyűlés és a történészmesterség és mások is úgy kezdenénk tükörbe néz ni, és ebből - úgy érzem - a nemzet gazdagabb lesz. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) (12.20) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Gyimesi Endre képviselő úr következik. Parancsoljon! DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz) : Köszönöm szép en a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ismerjük a költő mondását: “Rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk, és nem is kevés.” Az mindenképpen biztató, hogy a Ház bármelyik oldaláról elhangzott hozzászólások elítélik a borzalmakat, elítélik a kommunisták, a fasiszták és más nemzetnyomorítók által elkövetett bűnöket. Többen is jelezték - Lendvai Ildikó és Mirkóczki Ádám is , hogy a történészek dolga a múlt feltárása, bízzuk a történészekre a történelmet. Aztán egy csavarral politikai állásfog lalást fogalmaznak meg. Én Révész Máriusszal értek egyet, aki azt mondta, hogy a tudatlanság ellen kell fellépnünk. Hát hova jutunk akkor, ha azt gondoljuk, hogy az oktatásban csak egyetlen eszköz van, az, hogy a helyszínre fuvarozzuk a diákokat, legyen az Auschwitz, legyen az a Terror Háza vagy Recsk. Én úgy gondolom, az oktatásnak sokkal komolyabb feladatai és lehetőségei is vannak ezen a téren, hiszen ha ezen az úton mennénk tovább, akkor el kell őket vinnünk a Donkanyarba és sok egyéb más helyre is, ah ol a történelmünk különböző eseményei zajlottak. Úgy gondolom, hogy nagyon komoly feladatunk van a nemzetneveléssel kapcsolatban, nagyon komoly feladatunk van az ifjúság felvilágosításával, nevelésével, a történelemoktatással kapcsolatban is. Elsősorban er ről kellene a vita kapcsán beszélni, hiszen így tudjuk a generációkat arra nevelni, hogy ők maguk is olyan humánus emberek legyenek, akik elítélnek minden ilyenfajta borzalmat. Köszönöm.
