Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 23 (281. szám) - A nemzetiszocialista vészkorszak történelmének a fiatal generációk körében való minél teljesebb megismertetése, valamint az emlékezetkultúra fontosságának tudatosítása érdekében szükséges egyes intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat; ... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
4227 Arra szeretnék kísérletet tenni, hogy mi lenne az elsődleges feladata a mai vitában a Mag yar Országgyűlésnek. Miről szólnak az előttünk fekvő javaslatok? Nyilvánvalóan támogatandó célt szolgálnak, nevezetesen: a diákok, iskolások megfelelő tájékoztatását, ismereteik elmélyítését, szélesítését. Van azonban - úgy gondolom, hogy mindenképpen besz élni kell róla - egy olyan aspektusa is az előterjesztésnek, amely kimondatlan, de talán a legfontosabb: mennyire és milyen alapon tekinthetünk valakit vagy valakiket bűnösnek, és helyese, ha bármilyen szinten is a kollektív bűnösség elvét alkalmazzuk? Me rt az elmúlt két évtized és a rendszerváltás óta eltelt politikai közbeszéd erőteljesen használja a kollektív bűnösség elvét, és erőteljesen használja a kettős mércét. Azt gondolom, hogy az elsődleges célunk az lehet, hogy a jövő generációi cseppet se érez zék magukat felelősnek. Mondok egy példát: bűnösnek kelle tekintenünk azt a személyt, azt a leszármazottat, akinek valamelyik felmenője aktív részese volt például a kommunista diktatúra kiszolgálásában, fenntartásában, ha esetleg ártatlan emberek vére tap adt valamelyik ősének kezéhez; családokat tett tönkre, nyomorított meg, embereket ölt meg? Bűnösnek kelle tekintenünk, ha valakinek az édesapja, édesanyja, nagyszüleje vagy bármilyen felmenője ilyen rémtetteket követett el, vagy emberiség elleni bűnöket? Azt gondolom, hogy nem, nem ő tehet róla. És nem is lehet más a válasz. Nem kell bűntudatot ébreszteni olyan emberekben, akik nem követtek el adott cselekményeket, és nem is azonosulnak vele. Azt gondolom, hogy az érzelmi töltet mindenkiben benne van, és m indenki el tud számolni saját magában, vagy meg tudja ítélni saját családtagjának tetteit és erkölcsi közvetett vagy közvetlen felelősségét. De ő maga személy szerint nem vállalhat felelősséget egy olyan tettért, amikor például, mondjuk, még meg sem szület ett, és nem ő követett el. És pontosan ezen logika mentén azt is megállapíthatjuk, hogy az 1944ben német megszállás alatt kialakult nyilasuralom idején a zsidósággal szemben elkövetett bűnökért nem szabad megbélyegezni egy népet, egy nemzetet, jelen esetb en a magyarságot, ahogy azt az elmúlt években és egyes véleményformálók akár politikai értelemben, akár újságírói, tájékoztatási vagy oktatási, kulturális értelemben teszik mind a mai napig. Ott nem azokról beszélnek, akik a tényleges cselekedeteket elköve tték vagy azt kiszolgálják, hanem ahogy itt ma az MSZPfrakciótól is elhangzott, a magyarságot kollektíve megbélyegzik, hogy ez a mi bűnünk. (12.00) Én, aki például meg sem születtem akkor, és nem is azonosulok azokkal a cselekedetekkel, felelősnek kelle éreznem magam ezért? Vezekelni kelle nekem életem végéig ezért, vagy önöknek, vagy bárki másnak, akinek semmi köze hozzá? Én azt gondolom, hogy nem. És ez lenne a mai nap, a mai vita egyik legfontosa bb feladata, hogy ezt leszögezzük. Számoljuk fel a kettős mércét, és szüntessük meg a kollektív bűnösség elvét, mert jelenleg - még egyszer mondom - ez mind a mai napig közvetve, közvetlenül napjaink politikai közbeszédének része, és nagyon egyoldalú része , és itt már a kettős mércéről beszélünk. Elképesztő torzulásokat látunk minden szempontból a kommunista diktatúra áldozatairól való megemlékezések kapcsán vagy éppen a náci, fasiszta diktatúrák áldozatairól beszélve. Emlékezni és emlékeztetni fontos és he lyes. Vádolni azonban olyanokat, akik nem tehetnek róla, kifejezetten káros. A Jobbiknak az egyik legfontosabb célja, hogy ezzel a mentalitással leszámoljon. Még egyszer mondom, hogy önök, és most azokhoz szólok, akik idestova 2023 éve itt ülnek és tehett ek volna ellene, de érdemben nem tettek ellene, ezt kell megérteni, hogy amíg ezen az alapvetésen nem fordítunk, a szemléleten nem változtatunk, addig hozhatunk mi bármilyen határozatokat, érdemi változtatás nem lesz. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Jobbikn ak is az a véleménye, hogy egyik diktatúra áldozata sem nagyobb veszteség a másik diktatúra áldozatánál, és egyik diktatúra bűnöse sem nagyobb bűnös a másik diktatúra bűnösénél. Ezt szeretném hangsúlyozni. Mindig elmondjuk, most is elmondom. Nem gondolunk különbségtevésre. Ha ebben megegyezünk hosszú évtizedek után, már nagyon komoly lépést tettünk afelé, hogy kialakuljon egy egészséges közbeszéd, egy egészséges társadalmi néplélek,
