Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 23 (281. szám) - A nemzetiszocialista vészkorszak történelmének a fiatal generációk körében való minél teljesebb megismertetése, valamint az emlékezetkultúra fontosságának tudatosítása érdekében szükséges egyes intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat; ... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. SÓS TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
4222 Van bűnünk abban, hogy az egyik oldal a kaddist, a másik oldal meg a csángó siratót emlegeti, ha külön emlegeti. Úgy kell tennünk, ahogy Orbán Ottó tette, és ebben, hogy nincs így, megvan a politikának a bűne, ezért a helyrehozásában megvan a politikai felelősség is. Mert tudni kell, hogy a konszolidáció a történelem egységes látását jelenti, és nem egy hatalmi rendszer stabilizációját. Tudni kell, hogy nemzet akkor van, ha szolidaritás van, nemcsak szo ciálisan és a különböző politikai oldalak között, hanem a történelmi élmények sorsközössége iránt is. Tudni kell, hogy szellemierkölcsi Trianon, ha a történelemből, az utcanevekből, akár MTA vagy önkormányzati segédlettel olyat is kirakunk, amit nem kéne. Tudni kell, hogy a nemzet és a történelem nem fegyver egymás ellen, és egyikünket sem lehet belőle kirekeszteni. Éppen ezért fogunk támogató szándékú módosítókat benyújtani azokhoz az indítványokhoz, ahol még szükségesnek érezzük a megfelezett történelem kiegészítését. Mert egyszerre kell szembenéznünk a jobboldal által elkövetett és a baloldal által elkövetett bűnökkel is. Mind a kettőből van elég. És éppen ezért van feladat is. Markó Béla, akinek a nemzeti elkötelezettségét nehéz lenne kétségbe vonni, és ezzel zárom, megint csak egy verssel - bocsánatot kérek , azt írta: “A fene vágyik már a múltra, / de néha mégis eltöprengek, hogy ez az egész, mint az inga, / milyen otrombán visszalengett. (Menczer Erzsébet közbeszól.) / Bár ne zsidózna, ne magyarozna, ne oláhozna, ne tótozna, / hanem egy kilyukadt országot legalább ígyúgy befoltozna.” Van részünk abban, hogy az ország kilyukadt. Alakítsuk úgy ezt a vitát, hogy a befoltozásában is legyen részünk. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az MSZP képviselőcsoportja vezérszónoklatát Sós Tamás képviselő úr folytatja. Parancsoljon! DR. SÓS TAMÁS , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Folytatva az iménti go ndolatokat, azt gondolom, hogy jelképes és üzenetértékű, hogy itt három olyan kérdéskört tárgyalunk, három határozati javaslat szerepel előttünk, amely - úgy gondolom - nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz. Úgy a recski munkatáborral kapcsolatos kérdéskör , a holokauszt, Auschwitz, illetve a Terror Házával kapcsolatos kiállítás, és hogy a diákok minél szélesebb körben ismerjék meg a történelmünket hitelesen, hiteles formában. Steiner Pál említette, hogy rendkívül fontos az emlékezés, az oktatás, és a párbes zéd fontosságát hangsúlyozta. Én elsősorban recski aspektusból szeretnék szólni, mint olyan ember, aki Heves megyében élek, és a rendszerváltást követően számos alkalommal vettem részt az itteni megemlékezéseken, úgy mint a megyei közgyűlés elnöke. Itt a t eremben ketten vagyunk Herman Istvánnal, annak a megyei közgyűlésnek voltunk a tagjai, akik gyakorlatilag részt vettünk annak az alapítványnak a működtetésében, amely már elindította az itteni folyamatokat, illetve a Heves megyei vármúzeum is a lehetőségei hez mérten, de szerény anyagi eszközök álltak rendelkezésre segíteni a Recski Szövetség munkáját. Azt gondolom, hogy példaértékű a recski település, illetve a térségben lévő önkormányzatok hozzáállása. És való igaz, mint ahogy ma már itt elhangzott, hogy a z ott lévő emberek nagyon keveset tudtak arról, hogy valójában mi történt a táborban. Ők maguk is el voltak zárva ezektől az információktól. Nagyon fontos - úgy gondolom - ez a mai ülés is, hogy a nyilvánosság is többet tudjon meg az ottani eseményekről. P éldául Faludy György önéletrajzában pont ezt a gondolatkört dolgozza föl, hogy mennyire nem lehetett beszélni az azt követő években az ott lévő embereknek sem. Vagy úgy gondolom, hogy 1953ról is biztos, hogy beszélni kell, mert Nagy Imre első kormánya 195 3. június 4e után közkegyelmet hirdetett, és feloszlatták az internálótáborokat, és valójában ezt követően történtek Magyarországon a koncepciós pereknek a felülvizsgálatai. Tulajdonképpen igazán látszik, hogy száz kisebbnagyobb internáló- és munkatábor volt Magyarországon. Ez volt a leghírhedtebb. Két kiállítás is van jelenleg a tábor területén, akik
