Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 23 (281. szám) - A nemzetiszocialista vészkorszak történelmének a fiatal generációk körében való minél teljesebb megismertetése, valamint az emlékezetkultúra fontosságának tudatosítása érdekében szükséges egyes intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat; ... - DR. TIBA ISTVÁN jegyző: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
4216 “1930ban mentem férjhe z dr. Révész Ferenc székesfővárosi tisztviselőhöz, aki körülbelül tíz évig a X. kerület anyakönyvvezetőségén dolgozott. 1942ben mint becsületes dolgozót és jó munkaerőt áthelyezték az Aradi utcai elöljárósághoz, ahol a népmozgalmi nyilvántartó hivatalban olyan rendelkezések végrehajtásával bízták meg, amelyek homlokegyenest ellenkeztek jóérzésével és felfogásával. Ekkor ő az üldözöttek érdekeit védte és szabotálta az akkori embertelen intézkedések végrehajtását. Figyelni kezdték a telefonbeszélgetéseit, é s akadtak rosszakaratú besúgók, akik meglátták, hogy két szerencsétlen öregember Ukrajnába való kitelepítésének papírjait összetépve a papírkosárba vágta, miután az illetőket biztosította arról, hogy megakadályozza a kegyetlen intézkedés foganatosítását. E zen a napon telefonértesítést kaptam, hogy ne várjam, nem jön haza. Én azt hittem, hivatalos dolga van és későbbre vártam. Este sem jött. Többet nem jött. Másnap egy értesítést kaptam, hogy a főkapitányságon van és a Margit körút 60ba viszik. Akkor elájul tam. A legnagyobb kislányom sivalkodására tértem magamhoz, és a hat hónapos pici baba enni kért. Akkor már tudtam, hogy a férjemet állásától megfosztották és fizetést nem kap. Öt gyermekkel maradtam egyedül, a legnagyobb 10 esztendős volt. Férjemet 1942be n öt hónapig tartották börtönben, aztán hathetes kiképzést kapott, mert sohasem volt katona, és büntetőszázaddal 1942 októberében frontszolgálatra küldték azzal az ígérettel, hogy három hónap múlva leszerelhet. 1943 januárjában azonban Alekszejenkónál a Do nkanyarban nyoma veszett.” (11.00) Így kezdődik ez az életrajz. Utána nagyapámtól a család még kapott néhány levelet, és miután költő volt, a levelekben verseket is küldött haza. A történet talán úgy folytatódik, hogy az utolsó levelében érkezett egy vers , amelynek néhány sorát szeretném még felolvasni. Nem tanulság nélkül való. “Donparti erdőkben bőg az orosz gránát, / Riasztja a honvéd nehéz, kínos álmát. / De Ti otthon békén vessétek az ágyat: / Egy élő testünkből vetünk neki gátat, / Hogy oda ne érhess en szennyes, vörös árja, / Reá ne törhessen drága hazánkra.” És folytatódik a vers. (Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Azért tartom érdekesnek ezt a történetet, azé rt is olvastam fel, mert benne van, hogy a jóakaratú, tisztességes emberek nem választhattak a két embertelen rendszer közül. Aki tisztességes volt, annak helyt kellett állnia a nemzetiszocialista időszak alatt is, ha kellett, akkor meg kellett próbálni el szabotálni az intézkedéseket, de ez nem jelenti azt, hogy felszabadításként várták azt, hogy az oroszok ideérkezzenek, ebbe az országba. A családunk története ezután folytatódott. Nagymamámék házát, ami Kőbányán, a Kelemen utcában nem egy túl nagy családi ház volt, tehát nem összevethető egy szemlőhegyi villával, gyakorlatilag államosították, és két szobát hagytak a nagymamámnak két gyermekkel. Azt hiszem, hogy így a családunk történetében is érzékelhető, hogy mindkét oldalon, mindkét irányban mit is jelent ettek ezek a diktatúrák. Viszont valóban, ha szétnézünk Magyarországon, akkor jelenleg azt tapasztaljuk, hogy egészen hihetetlen állapotok uralkodnak. Miközben, mondjuk, a holokauszt, a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája emberek százezreinek éle tét vette el, köztük kisgyerekek, idősek, asszonyok, családok százezreiről beszélünk, köztük olyan híres magyar művészekről, a magyar kultúra olyan nagyjairól, mint Radnóti, Szerb Antal vagy talán a legtöbbet idézett magyar író, Rejtő Jenő, aközben Magyaro rszágon vannak olyan fiatalok, akik döbbenetes módon horogkeresztes tetoválásokat és más hasonló szimbólumokat varratnak a testükre, és ezeket büszkén viselik. Hogyan lehetséges ez? De hogyan lehetséges az is, hogy vannak olyanok Magyarországon, akik vörös csillaggal a mellükön, vörös csillagos pólóban járnak ebben az országban az után az időszak után, amit itt kénytelenek voltunk a XX. században megélni? Ezért gondoljuk azt, hogy mindazoknak a javaslatoknak, amelyeket jobbikos, szocialista, illetve KDNPs képviselőtársaink beterjesztettek, van létjogosultságuk. Nagyon fontos, hogy minél több magyar diák, minél több magyar fiatal jusson el a recski emlékhelyre, és lássa meg, hogy mi történt ott. Nagyon fontos, hogy minél több magyar fiatal jusson el Auschwit zba, és szembesüljön azzal a
