Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 23 (281. szám) - A nemzetiszocialista vészkorszak történelmének a fiatal generációk körében való minél teljesebb megismertetése, valamint az emlékezetkultúra fontosságának tudatosítása érdekében szükséges egyes intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat; ... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
4213 A múltunk megismerése tehát nemzeti, emberi azonosságtudatunk szer ves része, és mindaz, ami a múltunkhoz tartozik, annak igazságtartalmának megismerése, megtapasztalása, helyszínen történő megtapasztalása pedagógiai szempontból is, nemzetpolitikai szempontból is vitathatatlan és fontos. Ezért is az iskolák világában nagy on sok alkalmat teremt arra az oktatási rendszer, hogy ilyen tapasztalatokat, ismereteket szerezhessenek a gyerekek. Ezekről szólnak azok az emléknapok, amelyeket régebben és a közelmúltban bevezettünk: a holokausztemléknap, a kommunizmus áldozatainak eml éknapja vagy a nemzeti összetartozás emléknapja, a nemzeti ünnepeink megünneplése: október 6a, október 23a, március 15e és így tovább. Az oktatásirányítás gondot fordít tehát arra, hogy az iskolás tanulók már az óvodában, majd az általános iskolában, kö zépiskolában minél több oldalú tudást, ismeretet és tapasztalatot szerezzenek annak érdekében, hogy tudják, kik vagyunk, hogyan maradtunk meg itt magyarok, milyen erényeink vannak, és adott esetben milyen hibákat követtünk el a múltban. Fájdalom, a XX. szá zadi történelmünk nagyon sok olyan eseményben és olyan helyszínben bővelkedik, amelyre mai tudásunkkal, erkölcsiségünkkel nemhogy nem lehetünk büszkék, hanem szomorúan, fájdalommal vagy éppen bűnbánattal kell rá visszagondolnia mindazoknak, akiknek ebben r észe volt, vagy akik azoknak utódai. Recsk, Auschwitz, Terror Háza Múzeum, mindhárom olyan helyszín, amely kijelöli ezeknek a fájdalmas, szomorú és bizony bűnös történelmi eseményeknek a helyszínét. Mindazonáltal meg kell kérdeznem: a XX. századi történelm ünknek csak ezek a helyszínei jelentik a XX. századi történelmünket? Fájdalmas emlékünk Trianon, ahová, ha elmegy egy magyar turista vagy elmegy egy magyar gyermek, megtapasztalhatja azt, hogy a pöffeszkedő pompa mögé bújva hogyan tettek tönkre, majdnem ny akaztak le egy nemzetet, egyedülálló módon a világtörténelemben. Vagy éppen a Kossuth tér, ahol 1956ban gátlástalanul, kegyetlenül mészároltak le százakat, mint tudjuk. Utódaik itt élnek köztünk. Hasonló módon Salgótarján, Mosonmagyaróvár és a többi helys zín, ahol kegyetlenül lemészároltak ártatlan, a szabadságnak örvendő embereket. De hátrább is mehetünk a múltunkban, találunk hasonló, szomorú eseményeket. Ilyen például Arad, ahol a vértanúk helyszíne ma is megrázza mindazokat, akik oda elmennek. Meg kell kérdezni: ezekre a helyszínekre vajon nem volna célszerű elvinni az ifjúságot? Dehogynem. Nem hiszem, hogy bárki azt mondaná, hogy ne menjen el ezekre a helyszínekre tapasztalatot szerezni. De van egy másik oldala is ennek a felvetésnek. Vajon milyen hatá st érünk el fiataljainkban, ha a múltidézésben, a múlt megismerésében csak azokat az eseményeket és helyszíneket tárjuk a szemük és a szívük elé, amelyek tragikus eseményekhez, esetleg bűnös eseményekhez kapcsolják őket? Könnyű belátni, hogy ez torz önérté keléshez vezet, bűntudathoz vezet, depressziós lelkiállapothoz vezet. Ezért arra kellene törekedni, hogy bizony történelmünk dicső eseményeivel és dicső helyszíneivel is találkozhassanak az ifjaink. Nézzünk ebből egykettőt! Ha a legrégebbi múltunkra nézün k vissza, el lehetne menni a Vereckeihágóhoz. Bizony, milyen gyönyörű panoráma tárul a látogató elé, és megérinti ennek a szakrális helynek a szépsége, megérez valamit az őstörténetünkből, hogy az nem véletlen volt, és hogy kijelölte nekünk a sors azt a t eret, ahol azóta is élünk. Vagy itt van Szent István királyunk által alapított püspökségeink sora, amelyek Magyarország területén találhatók részben még ma is. Bizony, nagyon sok iskolást megérint, amikor szembesül a kalocsai érsekség vagy sorolhatnám a tö bbit, az esztergomi bazilika nagy magasságból is látható gyönyörű épületével. Vagy azok a végvárak, ahol a kis magyar nép minden racionális érv ellenére képes volt arra, hogy megállítsa a török támadást, és megvédje Európát a középkor vége felé: Kőszeg vag y Szigetvár, vagy az egri vár. Szigetvárott épp nemrég jártam, és ismét megrendített annak a kicsi, maroknyi várnak a látványa, és ott is milyen hősies harcot vívtak. Vagy a XIX. század nagy szabadságharca - a pákozdi emlékmű , ahol megint a maroknyi magy ar hadsereg csodálatos győzelmet aratott. Vagy folytathatjuk a sort, megint csak az ’56os forradalom helyszínei felé, ahol szinte irracionális módon, maroknyi pesti srác meg tudott állítani szovjet tankokat. Vagy folytatjuk a sétát a Hősök terére, ahol 19 89ben - mintegy szimbolikusan - megváltozott az a rendszer, aminek a megváltoztathatatlanságában az akkori magyar nép szinte
